Tőlem cca.200 kmre hajtja álomra a fejét, én totál összezavarodva lézengek a lakásban, hogy nincs itt, filmet nézek, eszembe jut, megcsörren a telefonom, beszélgetünk, nem is akarom letenni, csak hallgatni az édes hangját. Szép álmokat! búcsúzok, és alig várom, hogy újra itt legyen... szeretem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek