Apró pici lámpákként égnek a gyertyák a szobámban. Halkan szól a rádió. Próbálom élvezni az egyedüllétet. Csináltam egy forró teát, és meggyújtottam egy füstölőt is. Annyi minden cikázik a fejemben. Mit kéne tennem? Talán már nem is itt kéne lennem. Talán egy másik országban, egy másik városban egy másik szobában kéne már rég lennem.(szóismétlés Evenek:) Más zenékkel, más érzésekkel, más gondolatokkal. Hol van az megírva, hogy az embernek ennyit kell szomorkodnia az életben? Miért nem lehet néha minden egyszerű? Talán csak a túlvilágon... már ha hinnék benne. Talán egy másik életben ez előtt vagy ez után... majd akkor könnyű lesz minden.
Pár napja gondolkozok az elmúlt éven. Mit is tettem? Mit szereztem meg, kiket veszítettem el. MIT ÉRTEM EL... Elvesztettem egy lányt, a saját hibámból, pedig nagyon szeretett azt hiszem, még ha mindenki azt is mondta, hogy nem illünk össze. Elvesztettem barátokat. Akiket a BARÁTaimnak hittem. De őket is megértem. Ez eléggé arra fele billenti a mérleget, hogy tulajdonképpen én szúrok el mindent. Elvesztettem Őt... legalább az nem az én hibám volt:) De az Övé sem. Lettek új ismerőseim. Voltak akiket másnak hittem, mint akik valójában, de végülis jól sültek el ezek a dolgok. Voltam nőkkel, említésre sem méltókkal, és olyanokkal akiknek igazi boldogságot kívánok. Éltem át sok-sok munkával töltött napot, sokat amikor gondterhelten jöttem haza, és egy párat azokból is, mikor elégedetten feküdtem le, és olyankor nagyon szerettem a munkámat: ) Voltam bulikban, elsírtam idegenek vállán a szerelmemet, s volt mikor az én vállamon vígasztalódott idegen lány. Voltam TCS koncerten, hevertem a fűben utána a Ligetben, mikor láttam a Holdat a felhők közül kibukkani, s Ő nevetve magyarázta, hogy szemerkél az eső, s tiszta borult az ég... s volt olyan reggel nyáron, egy messzi-messzi városban, hogy arra ébredtem, hogy kint beszélget Hugival a sátor előtt, s aztán bejött, és ölelt hosszan, és szenvedélyesen... S voltak éjszakák idegen szobákban, s volt megannyi elfogyasztott Staropramen a Visben, mosolyok, barlangászás, medvehagyma rétek a Bakonyban, és egy emeletes ágy alsó szintjén alvás, persze nem egyedül. Van barátom aki már babát vár, s félévet halasztok a suliban, sok-sok embernek elmeséltem ki is vagyok valójában, s a többségük nagyon jól fogadta a hírt:) De ma először éreztem, mikor megláttam valakit... hogy talán tovább fogok tudni lépni. Talán lesz Ő utána is életem... még sok minden köt hozzá. De látom, hogy van miért elkezdeni a jövő évet is. Szeretném, ha az eljövendő év nem lenne rosszabb, mint a mostani.
Utolsó kommentek