Ezt a levelet küldtem a MÁV-nak:
Tisztelt MÁV!
Évek óta már Monorierdőn lakom, rá vagyok kényszerülve hogy vonattal járjak, amivel többé-kevésbé meg is voltam elégedve. Az elmúlt évek során azonban egyre inkább megváltozott a véleményem a szolgáltatásukról. Másfél éve megszületett a kislányom, én rendületlenül állok az állomáson, várok, esőben-fagyban, és "megértésemet köszönik". Senkit nem érdekel megértek-e. Hát eddig igen. De amit ma tapasztaltam az minden eddigi várakozásomat felül múlta. Rohantam reggel a vonathoz, és a csodálatos automatájukból szerettem volna jegyet venni, ami önmagában is legalább öt perc. (legutóbb azt tapasztaltam, hogy miután kiadta a jegyet, vagy 5 percig ott hagyta a "jegy nyomtatása 1/0, kérem várjon" feliratot, holott már régen kiadta az előttem vásárlónak). Szóval rohanok az orvoshoz a másfél éves kislányommal akinek épp indulás előtt 39 fokos volt a láza. Ez lehet, hogy senkit nem hat meg, nekem az első gyerekem első láza, szóval eléggé ideges voltam. Álltak előttem az automatánál, és persze próbálkoztak a jegyvásárlással, mert az olyan mintha lottózna az ember, vagy összejön vagy nem. Piros lett a lámpa, indulnom kellett, nem tudtam várni. Tudtam, hogy hivatalosan már csak az automatából vehetnék jegyet, de gondoltam látja a kalauz, hogy gyerekkel vagyok csak engedi hogy vegyek nála. Felszállok a vonatra, próbálom itatni-etetni a gyereket, jön a kalauz. Mondtam hogy mi történt, csak egy megállót mentem, eszembe sem volt lógni, sosem tettem. Húzza a száját, mormog. Mondtam, hogy álltak előttem és nem értem volna el a vonatot. Mire pötyög a gépbe, gondoltam semmi baj. Kifizettem a 33%-os jegyet ami Monorierdőről-Monorra 170 Ft. Ma este pakoltam a pénztárcámban és láttam, hogy nem ám 33-as jegyet kaptam, hanem 90%-osat. Ami azt sem tudom mire jó. Csak éppen a különbözet a kalauz zsebében landolt. Most hogy emlékszem mormogott valami pótdíjról, de igazából nem értettem miről beszélt. Hát tudja kedves, legyen boldog a kalauz az eltett pénzzel. Minden alkalommal amikor babakocsival jövök Pestről természetesen jeggyel, rákényszerülök hogy a kerékpár tárolóban utazzam, lévén, hogy egyedül teljesen esélytelen feltennem a babakocsit a szűk vonatajtókon. Minden délután alkoholgőzös munkásemberekkel, és büdös - már elnézést - kisebbségiekkel és a családjukkal kell megosztanom a kocsit. Dohányozni járnak be a szakadt fiatalok a rokkant WC-be, és itt utazok én, minden héten többször 565 forintért oda-vissza. Megértésem? Az van! Választásom? Az nincs. És tudja mi a legrosszabb ebben? Hogy MINDEN alkalommal kivétel nélkül engedik el a kisebbségieket a kalauzok. Jegy nélkül. "Jaj mi csak eddig meg eddig megyünk." Amióta dolgozom becsülettel veszem meg mindenhova a jegyem. És mi az érdem? Annyi hogy mikor nem tudok jegyet venni az ÖNÖK hibájából mert annyira de annyira bénák ezek a gépek, hogy nem voltak képesek normálisan beüzemelni őket, de az embereket rákényszerítik a használatára. Na akkor még a kalauz is lehúz majdnem 150 forinttal. Tudja ez fáj igazán. Hogy a becsületes ember fizessen, a vonaton meg utazzon a büdös koszos emberekkel akiket meg mindig elengednek. Próbálnék meg egyszer én jegy nélkül utazni. Jönne a csekk, meg a behajtás. Borzasztóan el vagyok keseredve, hogy azt hiszik ez európai szintű szolgáltatás.
Alternatíva? Nincs. Kilátás? Nincs. Csak megértésem és türelmem. Az van. Minden jót.
Érdeklődőknek mondom. L. jól van. Lázas, de kutyabaja. Örök túlélő mint az anyja.
Utolsó kommentek