Cukorróka blogja

Annyira jól esett ezt elküldeni neki...
Szeretném, ha szabad lenne a szívem, ha lenne lehetősége egy másik lányak, hogy helyet kérjen benne...

"Levél.
Már megint írok neked...
Tudod arra gondoltam, te egy virág vagy...
Én meg a Föld. Én táplállak, erőt adok neked... szükséged van Rám. Cserébe nem kapok tőled semmit, mint a virágtól a föld... Neked persze ott van még a napfény az eső... de a föld miből táplálkozik??? előbb-utóbb elfogynak a tápanyagok belőle... lepusztul...ám elpusztul vele a virág is...
Ezt nem akarom megvárni... inkább átültetnélek egy másik cserépbe.
Kérlek másik földből táplálkozz ezentúl, mert az én cserepem már másik magra vár...

Ne haragudj, nagyon szeretlek, de képtelen vagyok úgy élni, újra megtanulni élvezni a napfényt, hogy ha találkozunk tiszta könny a szemed, azt írod nekem, milyen gyönyörű vagyok. Ez akkor és ott jó, akkor és ott boldog vagyok tőle. De te utána elmész, vagy kikapcsolod a géped, átmész D-hez , és szeretitek egymást. Viszont én utána egyedül maradok, sajgó szívvel várom, hogy hívj vagy írj, vagy történjen valami.
Tényleg úgy érzem, hogy tőlem emberi érzéseket kapsz, ezért szükséged van rám. De másért már nincs, ezért engedj el kérlek... nem kell rám már vigyáznod, nem kell aggódnod, ha nem tudsz minden lépésemről, attól nem áll meg a világ.
Akarok veled beszélni, és holnapra úgyis megbánom, hogy ezt leírtam, de kérlek ne nehezítsd meg a dolgom...
Nem azt kérem, hogy legyél velem bunkó... tudom, hogy azt úgy is csak álcának használod. Csak hagyd az érzelmes dolgokat. Megpróbálom én is megállni.
A legjobb az lenne, ha nem beszélnénk.

Tudod sokat gondolkodok persze az időm nagy részét azzal töltöm. És akkor arra szoktam gondolni, hogy csak kitalálod az egész D ügyet, mert tudod, hogy ez mennyire fájó pontom. Aztán rá kell jönnöm, hogy nem így van. Te vele vagy, mellette ébredsz, ő azt kapja tőled amit nekem kéne, és sosem fog tudni olyat adni amit én. Mert ő nem szeret téged. Ha szeretne, nem engedett volna el már annyiszor. Ne haragudj meg érte, lehet, ha más körülmények között ismerem meg, akkor nem így lenne, de teljes szívemből gyűlölöm, és azért gyűlölöm, mert NEM SZERET TÉGED.. azt akarom, hogy szeressen, hogy soha ne hagyjon el, és megtaláld mellette az igazi felhőtlen boldogságot. De nem fogod, mert a bújkálás, a fel nem vállalás minden, csak nem boldogság.
A kis szobában, ahol csak ti vagytok ketten, a súlyos csendben, a forró éjszakákban, csókokban, ölelésben lehet, hogy annak tűnik... de tudom milyen lelkes voltál... tudom mikor szerelmes voltál még belém, őrült smseket írtál minden nap..annyira szeretem olvasgatni őket még ma is erőt adnak, pedig ma már ahhoz kéne erő, hogy túllépjek rajtad.
És azt is tudom, hogy ő túl felnőtt ahhoz, hogy olyan lelkesedéssel szeressen, ahogy én szeretlek.

Megint jó sok baromságot összehordok mi?:-)
Most meg arra gondoltam, hogy vajon elmondod neki ezeket, hogy mit írok, meg mit beszélünk? Persze, ha szerelmes vagy akkor elmondod... vajon mit mond rá???
És vajon ha tényleg szereted, mit érzel mikor a Judittal van? Mikor őt öleli és csókolja, és suttogja a fülébe a szerelmes szavakat? És mit fog érzeni az a lány, mikor majd elhagyja érted? Mert el fogja. Te sokkal kényelmesebb megoldás vagy. Este jössz, reggel mész, napközben meg nincs probléma. Jó sokat dolgozol, nem lógsz a nyakán egész nap.

Eh, megint hülyeségeket írok. Talán most mérges vagy, lehetsz is. Igazad van. Nem vagyok sem tapintatos, sem objektív. Ne haragudj, nem tudok az lenni azzal a lánnyal, aki most együtt hentereg (bocs a pejoratív szóért, sokkal csúnyábbat gondoltam) életem szerelmével, és szerelmet hazudik neki.

És mielőtt elküldenél a picsába ezért a levélért, tök jogosan persze, próbáld meg felidézni magadban milyen volt szeretni engem, és talán akkor nem is haragszol majd Rám annyira.

Szeretlek. zs."