Cukorróka blogja

"Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is."

Utolsó kommentek

2014.04.13. 05:56 manta77

Nem mostanában

Nem mostanában jártam itt:)

De hát ez van, ha családja van az embernek. Persze könnyű ráfogni, de én mégis erre szeretném. Minden fontosabb most mint a blog. Most van pár percem munka előtt, így leültem pötyögni.

Megint babát várok, annak minden gyönyörűségével, nehézségével, és iszonyatos félelemekkel. Az éjjel arra gondoltam, hogy tehetem ezt a Lucával, hogy mást is úgy akarok szeretni mint őt??? Csak álltam és ringattam, és elkezdtem félni. Nem mintha nem akarnám ezt a babát! Nagyon is szeretném. Az idilli elképzeléseim a távoli jövőről rendkívül vidámak és színesek. Csak éppen mikor most annyira anyás. Lehet hogy még korán van neki hozzá. Persze mindent meg lehet szokni. Bízom benne, hogy jó döntést hoztunk, hogy kis korkülönbség legyen köztük. Előreláthatólag pár nap különbséggel pont két év lesz közöttük:)

Persze az is, hogy mennyire anyás, az is nézőpont kérdése. T. elvitt múlt hétvégére Egerbe. Nem is emlékszem mikor voltunk így kettesben valahol. Isteni jó volt, persze halálra aggódtam magam mi történik közben anyuéknál. De mint utóbb kiderült teljesen felesleges volt. Míg én szombat reggel bőgtem az egri piacon, mert megláttam egy kisbabát hordozókendőben, addig ő vidáman játszott, és nem sírt egyszer sem:)

Időnként megkérdezte anyutól, hogy "aja? apa?" mondta neki anyu, hogy "majd jönnek vasárnap/holnap/délután" :)

Aztán az is történt, hogy betöltöttem egy kerek évszámot. Nem volt annyira szörnyű, igazából rám szóltak, hogy ne rontsam el mindenki örömét, és rájöttem, hogy igazuk van, ha ünnepelni akarnak akkor én minek siránkozzak. És jól is sikerült minden. Sok szép dolgot kaptam, nagyon kedves köszöntéseket, de a legszebb a 30. születésnapomban az az volt, hogy mikor reggel lejöttem 30 hófehér papírpillangó volt felragasztva az ajtóra, és a tükörre... Ezt soha nem felejtem el azt hiszem:-)

Vettünk egy autót is, "aki" igazi családtaggá vált már, nagyon szeretjük a mi kis fókánkat.

Nagyjából ennyi rólam. Sok szomorú dolog történik körülöttem, de próbálok a jóra koncentrálni, és abban meglátni a kapaszkodókat. Így könnyebb:)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://tejut.blog.hu/api/trackback/id/tr456024182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása