a napjaim nagy részét az teszi ki, hogy különböző szőrös állatokat kergetek a lakás különböző pontjairól, a lányomat a leglehetetlenebb helyekről rángatom ki, medencét töltök fel vízzel (van amelyiket többször is egy nap, de úgy, hogy kiöntöm és újratöltöm, a másikat inkább szakaszosan töltögetem, ahogy melegszik a víz a locsolócsőben). később a szőrös állatok egymást kergetik, és mennek egymás valamint az én agyamra. ezt tetézi ez a borzalmas hőség, afrikára gondolok, meg hogy egy szál ágyékkötőben lennék legszívesebben, és hogy tulképp Lucára is elég lenne egy kis rongy a műanyag vacak pelus helyett. ma este már a 32 fokos emeleti szobában konkrétan kezdtem rosszul lenni miközben pakoltam a gyerek ruháit, nem esett túl jól azt a forró levegőt befogadni a testembe.
visszatérve a legőrültebbre. a fáklyafényes éjszakai fürdőzés. mostanában ennyi. nem sok, nem is kevés. talán egy kicsit. de a szülőség a lemondással is jár. a Qiumby koncert nélküli élettel meg a tequila nélkülivel. még egy darabig. és igazából nem is nehéz, csak néha egy nagyon picit. de kárpótolva vagyok ezzel a kis tündérrel. azon kívül pedig ezek a dolgok elmúlnak, és koncertek meg mókák lesznek még később is.
meg az is van, hogy totál hálás lehetek hogy ilyen a férjem amilyen. még akkor is, ha egymás agyára megyünk időnként. két közeli babás ismerősöm is megkapta a "párjától", hogy ingyenélő. jegyzem meg nem a 28ezer forintos GYESen vannak otthon, hanem 70 fölött kapja mindkettő a GYEDet... nos hát én boldog lehetek. ma meg még azt is mondta, hogy csinos vagyok, ami igazán megható volt. nem szokott ilyenekkel dobálózni. sőt. :)
megyek készítem a fáklyát a medence mellé:)
Utolsó kommentek