végre eljutottam a Milleremig, amit T. hozott két napja, habár langyos, most még is jól esik.
***
cseng a telefonom. megint részeg. próbálok értelmes válaszokat adni az értelmetlen kérdésekre. minek is állok le vele. ő már nem fog változni. azt mondja: - legalább ő is csinál egy kölyköt... legszívesebben pofon vágnám. ki ő? mintanagymama? aki az unokáiért él? nem. ő csak egy fekete lyuk a családunkban.
*** snitt ***
kint állunk, ragyogó napsütésben. L. nézelődik, virágokat ültetünk. minden csendes. fékez egy autó. ismerős arcok. mosolygok, de belül remegek. ott kalapál a kérdés, hogy "miért vagytok itt?" de nem teszem fel. mosolygok tovább, és próbálok közvetlen lenni. a feszültség ott vibrál a levegőben. a szeme könnyes. az álmomra gondolok. mikor a jó és a gonosz harcában legyőztem a gonoszt. nagy csápokkal a robogó metrószerelvényben. ott a Déliből kifele jövet. elhessegetem a gondolatot. pár perc múlva beszélgetünk. remegek. hideg is van. de nem azért. megölelném, de nem lehet. még mindig nem értem miért van itt. könnycsepp. a szívem összeszorul. rá gondolok. aki kint van. hogy ő mit érez. aztán megtudom. nem leszek jobban tőle. "Most mondanám, de nem bírom. Megtehetném, mégsem szidom." megölelném őt is. különösen mikor azt mondja: úgy szeretném megbabusgatni. elhiszem neki. de nem ő a barátom. és nekem a barátom mellett a helyem. megrázom magam.
*** snitt ***
felhívom. beszélgetünk. panaszkodik. mindig panaszkodik. de ezt el lehet neki nézni. szeptemberben lesz 90 éves. én sem értem miért jutott neki ez. talán megérdemelte? velem mindig jó volt. én csak hallgatom. ő azt szereti. nem tudok segíteni. neki. sem. arra gondolok meddig hallgathatom még. vajon meddig lesz még velünk. fáj erre gondolni, de gondolni KELL. és hogy vajon fogok-e gyűlöletet érezni akkor a másik iránt. hogy hosszabb lett volna-e az élete, ha ő nem tátong nagy fájó sebként a mindennapok tompa gyűlöletében. jó tíz perc után azt mondja, hogy nagyon jól esett neki, hogy meghallgattam. szivárvány csillog a szívemben.
*** snitt ***
fekszem az ágyban. lassan sötét önti el. Luca apró kis lélegzetvételei. már alszik. olyan békés. olyan szép.
kavarog bennem az egész nap. minden. felhívom. mire ő megkérdezi, lehetne-e, hogy együtt jöjjenek le. sóhajtok. lehetne. hazudok. a barátomnak. pedig megbántott. nagyon. és elcseszi az életét. nagyon. de nincs beleszólásom. csak meghallgatom. mert az megy.
*** snitt ***
fogóval nyitottam ki a sört. és iszonyú jól esik. pont ma volt itt az ideje, hogy kinyissam.
Utolsó kommentek