a tegnapi nap, úgy ahogy volt egy vicc volt, bár estére már a sírás kerülgetett...
reggel T. kiment a vonatához, 4:35-re. Aztán 5:06-kor hazajött, mert millióan voltak (az lett volna a 3. vonat reggel), mint utóbb kiderült az első vonat a 3:55-ös 6-ra ért hozzánk...
kért a főnökétől szabit, azt mondták nem lehet, mert szükség van rá, majd beér amikor beér... (legkésőbb háromnegyed 10-re, mert különben nem számolják el a napját)
visszabújtattam az ágyba, majd én is elszundítottam még egy kicsit.
majdnem túlaludtuk az indulást, addigra még az elvirán semmi nyoma, hogy késnének a vonatok, azaz írt össze vissza érkezéseket, de sehol egy indok, vagy valami. 4-5 vonatot is ugyanarra az időpontra írt, szóval nekiindultunk, hogy lesz ami lesz.
A háromnegyed 8-as vonat végül is az elvira szerint megígért 8:40-es időpontban meg is érkezett, előtte való egy órában 3 üres vonat ment el Pest felé...(???), de panaszom nem lehet, volt ülőhely. állítólag a reggeli órákban alig lehetett felférni a vonatokra...
úgy éreztük már sínen vagyunk, 9 után pár perccel Pesten, és akkor ő is beér a munkába, meg én is elintézem a nagykörutamat családlátogatás terén.
persze ám, de Ferihegynél bemondta, hogy csak Kőbánya Kispestig közlekrdik a vonat. sebaj, onnan is van busz!:) gondoltuk. igaz, nincs messze a gyár, de gyalog nekem messze lett volna, meg amúgy én tovább is utaztam, így leültünk a buszmegállóba...
és vártunk majdnem 25 percet. addigra én tűkön ültem, hogy ő beérjen a munkába:))
nagy nehezen, 9:43-kor sikerült is beesnie, így ez már le volt tudva.
én jöttem mentem, jól elfáradtam.
dokinál is voltam (minden oké), hazafele már nem késtek a vonatok, viszont KisT. lelkesen újságolta, hogy "egy ANNYIRA cuki kis egér van a szobában"... és hermetikusan lezárta a szobát, hogy meg tudjuk fogni.
természetesen kis életének kioltásáról szó sem lehet, így hazaérve elkezdték felforgatni az egész szobát. kidobáltak egy "egérszagú" szekrényből mindent, mint utóbb kiderült, valóban ott lakozott a drága, mert voltak egyéb jelei is, bár én szagot nem éreztem. meg mondjuk azt sem tudom milyen az:))
kimenekült a konyhába.
lokalizáltuk pár hungarocell szigetelővel, gondoltam én a bátor megfogom... mit nekem egér!:) de komolyan, felőlem aztán rám is szaladhat... csak pók ne jöjjön, mert attól meg jön a sírógörcs:)
szóval kezemben a joghurtos pohár, az egér beszorítva a sarokba, a franc se' gondolta, hogy felszalad simán a hungarocell "falon"...
eredmény: legalább láttam T.-t sikoltozva ugrálni :DDDDD
még egyszer bekerítettük, de megint meglógott, szimpatikus kis egér volt amúgy, már amennyit láttunk belőle.
így aztán kihelyeztük az élvefogókat benne mindenféle jóféle sajttal.
mostanra meg is lett a kiscsaj (szerintem az), ott tekereg benne. sajnálom meg minden, és tudom, hogy kétséges a sorsa, de én megmondtam T-nek, hogy itt nem lesz gyilkolászás, felejtse el, kiviszem a faluszélre, aztán ha elég ügyes akkor túléli...
hülyeség, de én ilyen vagyok:)
a lakás romokban, egy csomó mindent újra kéne mosni, egy kicsit el vagyok ám kenődve emiatt, mert a szobákkal is haladni kéne, és ha T. most a rendrakásban segít, akkor nem halad a szoba, de ilyen egérszaros cuccokat meg muszáj kimosni, és szóval áááááh....
kicsit el vagyok kenődve.
megyek visszafekszem még, aztán ha felkeltem elintézem a sorsát a kis pimasznak:)
Utolsó kommentek