olyan elmélkedős napjaim vannak. igazából azon járt az agyam, hogy Mir azt mondta, hogy az ember végigjárhatja a maga Caminoját anélkül, hogy a szobájából kimozdulna. én akkor túlzásnak tartottam, de valahogy mégis igaza van. tudom mikor kezdtem. mi volt az a tett amivel ráléptem. és tudom azt is, hogy már hazaértem. nem volt könnyű. találkoztam az úton egy csomó idegen emberrel. más "nyelven" beszélek, más életeket éltek. és jó volt. utólag nézve jó volt minden egyes pillanata, akkor is, mikor egy szikla szélén tűnődtem azon leugorjak-e, és persze jó volt az is, mikor a mennyekben éreztem magam, mert nem egyedül mentem az úton.
de mint minden utazásnak, ennek is vége kellett, hogy legyen. mert örökké utazni nem lehet. haza kell érni, megpihenni, átgondolni azt ami az úton történt. levonni a következtetéseket, és talán jobban élni egy kicsit. jobban értékelni dolgokat.
nem lettem bölcsebb, vagy felnőttebb (vagy igen?). de ez kellett. enélkül most nem hiszem, hogy kijutott volna mindaz amiben most élek.
Utolsó kommentek