Azt mondom tényleg nincs. Nincs igazság, mert egy életerős fiatal srác most ágyhoz lett kötve. Nincs igazság, mert annyi jó poént mondott mindig, és most beszélni sem tud. Nincs igazság, mert egész évben az országot járta, és most az is nehezére esik, hogy felemelje a kezét. Nincs igazság, hogy nem lehetek most mellette. Nincs igazság, hogy most kellett ennek történnie. Nincs igazság, hogy ennek velünk kellett történnie. Mert a szerelme nagyon sír miatta. És ő sem lehet vele.

Nincs igazság.

De minden reggel írok neki smst. Ma megígértem neki, hogy ha jobban lesz megint elmegyünk napfelkeltét nézni. Mint akkor. 8 éve. Meg az is lehet, hogy szeptember elsején fürdünk éjjel az ivacsi tóban. Most is le mennék vele fürdeni. Csak tudna jönni.

Ma este válaszolt az smsre. Nem is tudom érti-e amit én írok. Nem is tudom, hogy tudja-e, hogy amit válaszol, az csak egy betűhalmaz. Nagyon fáj a szívem, és vele akarok lenni. Olyan mintha a testvérem lenne.

Jövő héten megy rehabra. Akkor már lehet látogatni, és sokat sokat kell majd vele beszélgetni, hogy rendbe jöjjön.