Kedves Szound!

később van...:)

Miután végig bőgtem ma a műszakot meg a vonatutat hazafele, és totális csődbe fulladt miattam a ma reggeli szeretkezés (amit elölről akartunk volna véghezvinni legalább háromszor) így megírom a véleményem szound kommentjére.

Szóval ebből állt az életem, csak hogy ne nagyon kelljen tovább olvasgatnod ilyen szemét és aljas dolgokat az életemből. 14 évesen kimásztam az ablakon, hogy egy 30 éves fiúval táncolhassak egy buliban, 16 évesen szerelmes lettem egy nálam 10 évvel idősebb fiúba, aki teli volt tetoválva és volt egy trabantlopási ügye. 17 évesen vörösre festették a hajam, aminek következtében nem akartam elmenni a saját ballagásomra, mert annyira kurvásnak gondoltam. később alkalmazkodtam is viselkedésben ehhez a hajszínhez, és jól kitomboltam magam, mindenki nagy megrökönyödésére. később nagy pulcsikban jártam télen is, és a sapkát és a sálat nem is ismertem. Lett egy vőlegényem, aki nagyon rendes volt meg minden, és képzeljétek mekkora szemét voltam, belezúgtam Sz-be, akivel még csókolóztam is a vőlegényem szeme láttára, akit el is hagytam egy héten belül. Ezt követően sokat ittam és táncoltam, és kinyílt a világ, lányoktól lányokig vergődtem, tettek boldoggá és tettem boldoggá, laktam együtt transzvesztitával és jártam együtt transszexuálissal, nyilatkoztam nyilvánosan a leszbikusságomról, és a legnagyobb bánatom az volt, hogy nem lehet gyerekem.

majdnem csináltam egy diplomát, de nem akartam, ezért nem fejeztem be, most más céljaim vannak, ja és meg van a véleményem a magukat mártírnak beállító önmagukat feláldozó szülőkről, mert mindenre van idő amire csak akar az ember, főleg, ha már van egy gyereke (a beosztottaim közül sokkal jobb munkaerőnek bizonyulnak azok akik kisgyerekesek, egyszerűen praktikusabban és gyorsabban oldják meg a feladatokat).

És igen, van egy srác mellettem, akinek van egy felesége, de minden kapcsolat bizalom alapra épül, és igazán nem számít kedves Szound, hogy TE mit gondolsz, miután nem ismersz egyikünket sem. de az egyetlen amit nem szabad szem elől téveszteni, az az, hogy egyetlen kapcsolatba sem lehet BELEMÁSZNI, ha ott minden harmonikusan működik. eszem ágában sem volt férfival kezdeni, pláne nem egy nőssel, ez jött, látott és győzött. mármint a szerelem.

és képzeld nekem is voltak nehéz napjaim, amiket volt, hogy elvinnyogtam ide, volt, hogy nem mert írni sem bírtam, pedig nagyon sokat segített nekem már ez a blog.

felvállalom mindenki előtt aki vagyok, aki voltam, és aki leszek. tapasztalok, élek, megélek dolgokat, nem penészedek be, mindent látni és tapasztalni akarok. nagyon sok dolog vár még rám, és ehhez mindig olyan társat kerestem aki partner ezekben a dolgokban. aki nem túl pörgős, de nem is túl otthonülős, akivel tudok jókat nevetni, de komoly dolgokat is meg tudok beszélni. aki szeret úgy ahogy vagyok, gyerekesként, meg felnőttként, kövérként, a nagy hassammal meg a nemszeretem cicijeimmel együtt is. aki ha felveszek egy szakadt farmert meg az acélbetétest egy pólóval, pont olyan szeretettel néz rám, mint mikor a miniszoknyámat a magassarkú csizmámmal.

és nem vagyok ribanc, bár tetszik a kifejezés, csak egy lány vagyok, akit szeretnek, és igen, megbízok benne. sosem használnám a pecabot kifejezést, mert eléggé alpári meg a belógatni is. és továbbtanulnom meg az életet kell, nem pedig azért, hogy legyek valaki, én lehetek tökéletesen önmagam és boldog gyári munkásként is. ez nem azt jelenti, hogy nincsenek ambícióim, csak esetleg nem ezen a téren.

és azt hiszem most felrángatom az emeletre, és csináljuk háromszor elölről. (meg lehet, hogy egyszer hátulról is... ) és leírhatom, mert az én blogom.

üdvözlet:

cukorróka