Rendrakás a fejben. ez lenne a legfontosabb. közben meg mindenféle buddhista bölcsesség, a megbocsátás és üresség kérdése.

lecseszést kaptam az emlékeimért, földhözragadtnak és maradinak vagyok titulálva, miközben meg én csak úgy érzem, hogy az a hely nem az enyém. csak a szív az enyém. és szentségtörésnek érzem, ha odamegyek.

jó lenne kicsit ellazulni, és csak nevetni...