Á... nem nagyon... csak pont annyira, hogy az éjjel elb***m egy csomó mindent odabent... kapok majd a fejemre... nem vagyok észnél... kóboroltam a városban reggel... olyan gyönyörű volt. jól esett volna egy kéz a kezembe, hogy ne egyedül éljem át ezt a szépséget. minden ragyogott a napfényben... én is könnyebbnek éreztem magam... bonyolult minden... pedig annyira egyszerű is lehetne... félek, miközben meg... nem írhatom le....:(
megyek aludni.
Utolsó kommentek