Jöttem ma hazafele, nagyon hideg volt. Siettem, hát nem fáztam egyáltalán. Presszer dúdolta a fülembe, hogy "nagy utazás..." s minden olyan egyszerűnek tűnt. Csak én, meg a messzi-messzi távol, egy hideg országban, messze a városok fényeitől és zajaitól. Hegyeket láttam, gleccsereket, rönkházakat, végtelen erdőségeket. Oda vágyom. Tudom, hogy ott talánám meg a lelki békémet... Úgy, ahogy Szépszemű mondta, hogy Cs.-nél találja meg a nyugalmat, s kérdezte, hogy én nem-e... de nem. Nekem Ő kevés már ehhez. El kell mennem.
és nagyon sok ilyet fogok hallgatni:)))
"Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz, az a régi égi láz , amivel beléptél, s megszerettelek... Nagy utazás, azt mondtad hogy ez az élet, s nem halunk meg, tőled kaptam, majd meg haltam, majd el égtem én. Mivé legyek most nélküled, hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz fáradtnak tűnsz, nagy utazás, a vonatunk újra indul, Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz, induljunk el hát megint, Gyere velem most az ígéret szerínt!
Vonatunk kattogó zaja. Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk.
Nagy utazás."
/Presszer Gábor: Nagy utazás -részletek-/
Utolsó kommentek