De majdnem. Majdnem minden jó volt. De aztán tegnap estére kiderült, hogy mégsem, amit kicsit bánok, mert már rákészültem, kicsit meg nem, mert megmarad a pénzünk, ami nem mindegy, hogy mikor vesszük meg a tüzelőt télire.
A mosodával kapcsolatban is ezer kérdés és válasz kavarog a fejemben, mindent kéne intézni, 17-ére behívtak az egyik koleszba megbeszélésre, és azt sem tudom mivel készüljek még. Addig még annyi mindent kéne csinálnom, terveznem, számolnom. Néha úgy érzem túl nagy falat nekem ez a vállalkozás, néha meg úgy, hogy ezt meg kell lépnem, és jól fogok járni. Ha rágondolok, csupa kellemes gondolatom támad, úgy érzem be fog jönni. Szeretném ezt csinálni, és szeretném jól csinálni. Talán ez a siker titka.
A héten egyedül vagyok a Lucával, ez egy kicsit sok. Mármint úgy sok, hogy nem nagyon alszik az éjjel. Így én sem. A nappalok így egy kicsit húzósak. De legalább főznöm nem kell, csak játszunk meg agyalhatok egész nap:)
Utolsó kommentek