Már régóta őrizgetem a kedvencek között ezt az írást, itt az ideje, hogy bemásoljam ide...
időközben
Orpheusz, Budapest, 2003
(Válogatás)
álmában almát evett, s reggel almaszagúak voltak ujjai
biciklimről mindig odapillantok a kertbe, hátha meglátom a lányt, akit gyerekkoromban
úgy alszik el, mintha vonaton, s felébredhetne egy másik városban
még nem tudom, mivégre virrasztottam át egy éjszakát
nekiütődöm a szeptemberi fénynek
a fogashoz lépett, megsimogatta ballonkabátom ujját
hányadik éve araszolhat a hernyó a konyha kövén
barna pókocska simul karomhoz, sétálgatunk napestig
szembe jön az utcán akire évek óta vársz, s nincs erőd megállni
sárga fák alatt nem karol senki belém. Cirógat a szél
a hó alá nyúl, fűszálak melengetik reszkető kezét
Istenem, hogy tudja így tönkretenni az életét, mondta valaki az utcán, s ő úgy rezzent össze, mintha róla beszélnének
hajából a szőnyegre esett egy hajcsatt, bár csak gondolatban emeltem kezem
tudta, éjjelente melyik ház ablakából hallatszik ki a horkolás
teát készítő lány meztelen dereka. Vajon a barna bőr vagy a fahéj illatát érzem
fekete hajcsatt. Emléke egy meg nem történt érintésnek
ezt a tavaszt elkapkodta az orgona. Még illatozni se maradt ideje
kapu csapódik. Elment, aki meg sem érkezett
olyan szaga lesz hajának, mint a hordóban összegyűlt esővízé
szétnyíló szilva. Nyelvem puha húshoz ér, lélegzet szakad
kövesd a szitakötő röptét. Esőszagú lesz álmod
Utolsó kommentek