Nos, úgy kezdeném, hogy a kávénak mosószer íze van, már a múltkor is az volt, csak akkor azt hittem, hogy nem lett kiöblítve a bögre, de nem, ez megint csak ugyanolyan, hát mit ne mondjak, elég szar, mindegy, még éppen belefér a kávé kategóriába, s ezért elszörpölgetem. Szép estém volt tegnap, Dannal beszélgettünk sokat-sokat, s persze Zsúval is. Kissé mélyebbre eveztünk mint gondoltam, de minden gondolata és mondata annyira mélyen érintett, hogy nem bántam egyáltalán. Aztán már jó késő volt, mikor Dan azt kérte, meséljek neki a szerelemről... hát, felidéztem magamban, az érzéseket, a gondolatokat, s már ment is, hogy írjam, pedig igazán megtanultam már réges régen egy lánytól, akit Diának hívtak...:
"Van egy haverom,egy jazz zenész, trombitás. Pokoli jól játszik. Havonta egyszer lenézek hozzá. Nyomatnak egy régi Chet Baker számot, és az a kedvencem. Mindig ugyanazt játssza, de mégis mindig másképp szól. Egyik este iszogattunk...Mikor még ittam... És megpróbáltam megértetni vele,hogy mit jelent nekem ez a dal, hogy mit jelent a zene,mit jelent, ahogy játssza. De csak rázta a fejét,és azt mondta:
"A zenérõl nem lehet beszélni. Az olyan, mintha építészetre akarnál táncolni."
Erre én, "Hú, ez jó. Ha már itt tartunk,egy csomó mindenrõl felesleges beszélni. A szerelemrõl is."
Kiröhögött, és azt mondta,"Pontosan. Beletrafáltál. A szerelemrõl beszélni olyan,mint építészetre táncolni."
Tudja a fene.Igaza lehet. De nem tántorít el, hogy megpróbáljam."
"hogy sosem akarsz mással lenni,... hogy képes lennél egész életedben a szemébe nézni, és a kedvére tenni, olyan melengető érzés és hirtelen a világ annyira veszélyes hely lesz, hogy legszívesebben búra alá tennéd őt de nem teheted, ezért minden nap mikor felkelsz és ott szuszog melletted hálát adsz valami felsőbb erőnek hogy ott van és mikor este hazajön hozzád alig bírod már kivárni, hogy láthasd és ideges leszel, mert később jön a busz és nem éred el a csatlakozást, s 10 perccel később látod meg őt és a gyomrod összeugrik,. de ez nem rossz érzés csak megöleled, vagy adsz neki egy puszit és áramütést érzel, de az sem rossz és amikor szeretkeztek nem egyszerűen kielégülsz hanem megpillantod a végtelen univerzumot, melyben kívülről látod magatokat, kettőtöket összefonódva a csillagok között"
Végül csak megköszönte, s lassan elbúcsúztunk.... Zsú kissé hitetlenkedett, talán ő is tudta, hogy a szerelemről nem lehet beszélni... s el is magyarázta nekem, "azt a szerelmet amit szavakkal meg lehet magyarázni az nem szerelem"... Ekkor átküldtem neki is...
Azt hiszem azért tetszhetett neki amit írtam, mert hosszan nézte csak a monitort, s annyira elgondolkodott...:)
Holnap már itt a szombat... jól vagyok, leszámítva, hogy egész éjjl álmomban port törölgettem:) azt hiszem most megyek és megvalósítom az álmaimat...:)))
Talán holnap is megvalósul egy álom... szerencsés lány vagyok azt hiszem. Szeretnek sokan... úgy szeretnek, hogy nem ismernek, van aki úgy ölel meg, hogy érzem, hogy számíthatok rá, van aki felhív, csak mert hallani akarja a hangom, s fenntartások nélkül izgul velem együtt a szombatért, pedig... és van Hugi... akinek most megint csak nem tudok segíteni, mint annyiszor már ebben az életben, de az egyetlen is igazi ok ami közöttünk áll, talán a leszbikusságom. Ha szüksége van rám, úgyis keresni fog, remélem...
Utolsó kommentek