Karabély: Taníts meg élni!
"Füstöl a gumi, felfedezi Pestet, suhan a túristajárat
Ó, a szentek bevonulnak, a fütty szól: ez Nemecsek
Tömött sorokban jönnek a felesek
A kéklő Duna partján én becsukom a szemem,
A kezem sarkig tárt kapukon dörömböl
Nehogy pirosra váltson a lámpa, a taccsot kidobja
A metrón nagy a tömeg, kopog a mankó
Hajtja a régi, a régi üldözős tangó,
Hogy odaérjen, ahol nem számít semmi
Vigyázz, a lámpa világít
Taníts meg élni, Kékszakáll
Villan a világtalan király
Lesben áll, de a szívén át szökik egy álom
A szirénák felsírnak, mert álmokban hisz az ember
Közben torta is, akad a konyhán tejszínes
Az étlapot, az étlapot legyen szíves
Csiklandozza már a szemedet a felkelő nap első sugara
A szíved a város felett, vigyorgok
Miért ne lehetne máma mindenki boldog
Csókot dobál utánad lila ruhában Mama Leone
Magában dumál, nincs magánál a város
Ipiapacs, a Blahánál
Taníts meg élni, Kékszakáll
Villan a világtalan király
Lesben áll, de a szívén át szökik egy álom
A szirénák felsírnak, mert álmokban hisz az ember
Közben torta is, akad a konyhán tejszínes
Az étlapot, az étlapot legyen szíves
Tele van az asztal, ne add a savanyút
Marcipánrózsák közt csokis alagút mélyén üvölt a sárkány
A pásztor káromkodik a kártyán
De hiába keresi, nem leli a nyájat
Úttörővasúton robog az állatsereg az ég fele
Nyerget a sasra ki rak, ki viszi ét a túlsó partra a szerelmet
Szofival ébred a révész, fülében Sors-szimfónia
A szélvész tépi a fákat
Ház a határon, terített asztal, étel a tálon
Taníts meg élni, Kékszakáll
Villan a világtalan király
Lesben áll, de a szívén át szökik egy álom
A szirénák felsírnak, mert álmokban hisz az ember
Közben torta is, akad a konyhán tejszínes
Az étlapot, az étlapot legyen szíves"
Utolsó kommentek