Keresed...
Keresed otthon, a munkahelyeden, az iskolában. Az erdőben, keresed a barátodban, a barátnődben, keresed a boltos lány szavaiban, keresed mikor tankolsz, keresed a neten, keresed a könyvtárban.
nincs rá meghatározás. csak próbálkozol folyton.
Szerintem nincs tartós boldogság. Csak pillanatok. Talán egy kutya lehet boldog egész életében, ha szerencsés. De az ember nem.
Nem lehet folyton rendben minden.
Boldogságot okoz egy szép tavaszi virág, egy mosoly egy ismeretlen lánytól a buszon, egy egész estés ölelkezés a kedvesemmel. Ha a sorsjegyemnek visszanyerem az árát, ha a vizsgám sikerül, egy naplemente, egy beszélgetés a nagymamámmal, megsimogatni a macskáimat.
Azt hiszem, fel kell tudni ismerni azt a pillanatot, mikor boldog vagy. Csak az a baj, ha felismered, már el is múlik.
Talán, ha nem törekednénk folyton rá, sokkal könnyebben menne minden.

Bródy János: Hajszálak

Voltunk már hullámvölgyben, s voltunk csúcsokon
És gyakran botladoztunk sötét színpadon
És néha olyan dolgok történtek velünk
Csak épp egy hajszál hiányzott, hogy végleg kész legyünk

Fáztam már hideg szélben, s perzselt már a nap
S jártam már reményt keltő fényes ég alatt
A döntő pillanatban mégis elborult
Csak egy hajszálon múlt

És egy hajszál is távolság
Ha ennyin múlik a boldogság
Lehet, hogy véletlen
Mégis bánt engem
Miért nincsen soha szerencsém

Volt már az életemben néhány alkalom
Próbáltam elhinni, hogy nem csak álmodom
Úgy tűnt, hogy senki nem fekszik már keresztbe
De észre kellett vennem, hogy egy hajszál került be
A levesbe

Volt úgy, hogy azt gondoltam, sínen vagyok
Indulásra készen vártak már a mozdonyok
Már majdnem együtt utaztunk a siker vonatán
Hajszál híján

És egy hajszál is távolság
Ha ennyin múlik a boldogság
Lehet, hogy véletlen
Mégis bánt engem
Mért nincsen soha szerencsém

Voltunk már várólistán, s voltunk címlapon
Táncoltunk mezítláb a forró bádogon
Lehet, hogy véletlen
Mégis bánt engem
Mért nincsen soha szerencsém
Mért nincsen soha szerencsénk
S minden egy hajszálon múlt…