Amennyire nehezen indultunk meg, annyira jól éreztük magunkat. Anuyékkal olyan 9 körül indultunk itthonról, jó kis kanyargós utakon jutottunk Hatvanba, ahol felcsúsztunk a pályára, és már téptünk is 130-cal, anyu persze frászban:)
Szerencsnél megálltunk pihizni, aztán indulás tovább, így is volt vagy délután 3 óra mire odaértünk. Maga a falu picike, és iszonyúan csöndes, a falu legutolsó háza a Szandi szüleié (utolsó napra megtudtam, hogy az már nem is ahhoz a faluhoz tartozik), ebédeltünk ilyen székelykáposzta-féle volt, knédlivel, amivel egyből a szívembe zárták magukat:) utána mentünk Kisgéresbe a pincesorra. Na az mint a mesében. Nem olyan, mint a Hajósi vagy az Egri, ezek "csak" lyukak. De milyen lyukak!!!! Á, annyira finom bor volt, hogy legszívesebben lent maradtam volna:) az időjárás is kellemes volt odalent, olyan 10 fok körüli (jó kint sem volt hőség, de jól esett a hűvös). A pince amúgy 17 méter mélyen volt, nem is jött le mindenki, a bejárata előtt meg kis pad volt asztallal, ami meg volt terítve mindenféle rágcsálni valóval, amit a vendéglátónk felesége csomagolt nekünk:)
Lent mindenféle jó történetet mesélt, és folyamatosan tölteni akart, na két pohár után leléceltem, mert úgy döntöttem egy kismamának nem is kell több:) fent addig beszélgettünk míg a többiek eljutottak a 8. pohárig. Aztán hazamentünk, vacsi, és kiültünk a kertbe. Lassan sötétedett, sehol egy lámpafény, ahogy előbújtak a csillagok, egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű volt. A Tejút is meg minden, persze volt hullócsillag is. A többiek népdalokat énekeltek, mindent összevetve nagyon jó kis este volt.
Másnap lustálkodtunk sokáig, amúgy sem nagyon hagytak semmit sem segíteni sem ebédnél sem sehogy, így aztán délelőtt még visszafeküdtünk aludni, készült a bográcsgulyás, meg a sztrapacska (és Anyu szilvásgombóca:), igaz, hogy mindenből igyekeztem keveset enni, de azért estére mégis csak rosszul voltam a sok kajától, mert persze kínáltak is ezerrel:) 7-re elmentünk a Szandi nagymamájához látogatóba, aki megvacsoráztatott minket, töltött csirke, meg köretek, meg süti, már alig tudtuk lenyomni, pedig iszonyú finom volt. Kezdtem gyanakodni, hogy nem fognak vasárnap hazaengedni minket, hanem levágnak:))))
Később kisétáltunk a vonatállomásra, Velky Kamenec, ha jól emlékszem, azaz Nagygéres:) hogy lássak szlovák vonatot, először csak egy tehervonat jött, kicsit csalódás volt, mondtam, hogy ILYEN van nálunk is, de aztán jött az emeletes csodavonat, meg egy régebbi személyvonat is, úgyhogy elégedetten sétáltunk haza.
10 körül már mindenki beájult az ágyba, másnap reggelig semmi extra. Aztán másnap már a hazaút jegyében zajlott, bár nem volt egyszerű elindulni, rengeteg zöldséget/gyümölcsöt pakoltak nekünk, alig fértünk a kocsiba, 3 körül indultunk. Elmentünk két kocsival a Sárospataki Rákóczi kastélyt megnézni, de olyan drágának találtuk a belépőt, hogy inkább csak a kastélykertben sétálgattunk, aztán indultunk hazafele 5 körül. Fél 10 volt mire hazaértünk, kipakolás, aztán anyuék siettek haza, mert ők másnap dolgoztak.
Nagyon jól éreztem magam, bármikor szívesen újra mennék, a fogadtatás is nagyon kedves volt, plusz hát azok a kaják!!!:)
ja és kaptam egy csomó babacuccot is ajándékba, köztük egy bundás kis téli zsákot, úgyhogy fázni már nem fog Katica, az biztos:)
Utolsó kommentek