hát azért nehéz megállni, hogy az ember ne sírja el magát mikor meglátja ott a monitoron. hogy kalimpál a kis centis lábaival, meg a fejéhez emeli a kezét. De kénytelen voltam, mert akkor rázkódott volna a hasam, és akkor elment volna a kép... olyan hihetetlen és fantasztikus, és nincsenek rá szavak. Most 5 cm. A tenyeremben elférne. De már alakilag kisbaba ám, és kiélvezi a benti teret, amíg még elfér, ugrándozik, meg forgolódik, egyszerűen... áh, nem tudom leírni milyen. van róla fényképem is, azon ilyen kis izének néz ki, de én tudom, hogy nem az... ő az mi kisbabánk...
ez a kép nem róla készült, de nagyon hasonló:)
Utolsó kommentek