Cukorróka blogja

"Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is."

Utolsó kommentek

2012.02.10. 23:33 manta77

բացառապես

hideg van. a tűz sem nagyon akar meggyulladni ami azért érdekes, mert tök jól tudok tüzet csinálni:) de valahogy mégsem. üres a lakás. persze én itt vagyok. de csak a testem. máshol vagyok igazán. másokkal, az emlékeimmel.

itt van például Ő. Ő aki nem válaszolt két sms-re sem. ami nem jellemző rá. persze utána tudnék kérdezni. de nem merek. valamiért félek a választól amit hallanék. valamiért jó ez a nemtudom dolog.

a másik a lakatlan sziget. tudom önző dolog. de csak Őt vinném el magammal. és ennek a dolognak nincs semmiféle szexuális vagy barátságbeli vonatkozása. annyi az egész, ha egy lakatlan szigeten kell élnem ezentúl tudom, hogy Ő az egyetlen akivel életem végéig igazán jól szórakoznánk anélkül, hogy benépesítenénk újra a Földet szigetet...

és utolsó előttiként itt van Ő. aki most nagyon magányos. még akkor is ha nincs egyedül. SOHA. mégsem boldog. megadatik neki az, amire vágyott, de a boldogságnak a közelében sincs. elképzelem őt őszen, apró öregasszonyként. és a képzeletemben is boldogtalan...

és... a legnehezebb. Ő.

Ő most minden. és mégsem tudom vajon elég-e ez nekem erre az időre. vajon el lehet-e élni néhány boldog perccel éveket? TUDOM JÓL mikor voltam boldog. mikor belém rúgnak, és megaláznak, mikor igazságtalanok és kiabálnak... akkor csak arra a boldog pillanatra gondolok. előtte négy évvel ezelőtt volt ilyen. négy évente jár pár pillanat boldogság?

egyáltalán miért kell az embernek a boldogság?

mennyivel jobb az állatoknak. esznek, alszanak, szexelnek, kicsinyeket nevelnek, küzdenek az életben maradásért. ja? én is ezt csinálom...

barátok. nincsenek. sokszor gondolok néhányukra. akik hiányoznak. és még mindig nem dolgozom fel, ilyen hülye միայնակ estéken jön elő, hogy ők miért nem akarnak tudni rólam? nem is barátok.

csak emlékek.

egy fűtetlen szobában.

lassan melegszik.

elalszom.

álmodom.

álmodom a Caminot, ahol svéd lányokkal társalgok az úton. álmodom, hogy meglátom az óceánt. álmodom, hogy nem térek vissza, mert már senki sem vár.

álmodom arról, hogy nem fáj többet semmi sem.

nincs NÁLA tökéletesebb. még akkor sem, ha ő a legtökéletlenebb pasi a világon. ez rohadt egy érzés.

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://tejut.blog.hu/api/trackback/id/tr915227705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eve 2012.02.11. 04:51:43

És én? Csak így, kissé önző módon? Nem jó tudni, hogy szomorú vagy :(
süti beállítások módosítása