miután egyre gyakrabban gondolok arra, mi lenne, ha már nem lennék, elég megdöbbentő egy 27 éves lány haláláról hallani. aki ráadásul többre vitte már mint én. legalább ő elmondhatja magáról. én mit mondhatnék el, ha most meghalnék? itt ebben a székben?
magam sem tudom. egy nagy semmi.
jah, a munkáltatói igazolásom szerint középvezető vagyok. húúúú. és voltam buzi. voltam hülye kis picsa. és éltem. úgy, ahogy mások, boldogan. és most mégis eltűnnék, egy semmi kis ponttá zsugorodnék össze.
akkor, amikor ott, a város felett voltam. egy lánnyal. nem is fontos. aki azt mondta, ha menni akarsz a Caminora, indulj, mire vársz?
mást nem kaptam attól a lánytól. csak ezt a jó tanácsot. és nem fogadtam meg. és most itt szenvedek. mikor boldognak kellene lenni.
tegnap láttam egy esküvőt, az előkészületeket, meg mindent, fotózást, meg menyasszonyrablást. és az járt a fejemben végig, hogy engem nem fog akarni senki sem elvenni soha, mert senki nem akarhat egy ilyen emberrel huzamosabb ideig együtt élni. mert velem nem lehet.
Utolsó kommentek