Te Rókakomcsika! Nem túrtál te el magad/magatok mellől senkit és csak fizikailag vagyunk távol, mert úgy hozta a Zélet és nem feladtuk..., hanem hagyjuk, hogy a saját utadon járhass és békén hagyunk, amikor arra van szükséged, hogy kipróbálhasd magad mással, másban, másként. És nincs olyan, hogy egyedül kell megoldanod. Jogod és lehetőséged is van, hogy ehhez segítőket, motiválókat, vitalizálókat, moralizálókat, biztatókat és kerékkötőket, más tapasztalatokkal rendelkezőket és egycipőben járókat, melegeket és heterókat, fiatalabbakat, naivabbakat, öregebbeket és dörzsöltebbeket, gonoszabbakat és tisztaszívűeket, régieket és újakat, rokonokat és idegeneket találj, keress, szólíts és aztán őket kiaknázd, hasznosítsd a magad javára. Végül úgyis mindenképp Rád hárul a megoldás, hiszen csak te mérlegelhetsz minden szempontot, de fontolj meg több szempontot és sokféle véleményt! Majd kiszelektálod, amik közülük nem visznek előre. Néha elég egy illat, egy gesztus, egy poén vagy egy ölelés. És nem arra kell koncentrálnod, hogy nincs visszaút, vagy elrontottál vmit, hanem hogy tapasztaltál vmit vagy túljutottál vmin és most jön egy másik út, vagy marad ugyanez az út, de másként; mert kiszélesedhet, kanyargósabbá válhat, mehet lejtőn le, hogy aztán kaptasson a hegyre fel és néha tél van ott, a sarkon túl meg épp nyár és akik körülötted még mind bandukolnak vagy cabriókon száguldanak, mind-mind máshol tartanak ugyanazon az úton, belül mezítláb gyaloglunk és néha hűsít, néha szúr. De mind megvagyunk és mind elérhetőek vagyunk, titkos szívkamrákba bújunk az eső meg a kánikula elől, de ott kuporgunk, mint egy jó dzsinn (gin!) és ha szólítasz megjelenünk és jöhet a mitparancsolszédesgazdám vagy tudomisén, pl. a légyszíves, a nemelehetnee vagy a mit gondolsz, szerinted? Amit teszünk, azt mindig a szabad vagy kierőszakolt döntéseink szerint tesszük és mindig arról hisszük, hogy jól döntöttünk, hiszen ha nem azt gondolnánk, akkor nem is amellett a döntés mellett tartanánk ki és nem aszerint cselekednénk. Nincsenek jó és rossz döntések; jó és rossz utak, csak pillanatnyi helyzetek és pillanatnyi döntések vannak az úton. A következő pillanat meg megmutatja, hogy az előző döntés kiálljta-e a mostani pillanat próbáját, avagy nem, s ha netán nem, akkor "újratervezés" és végül ezt az egészet hívjuk úgy végül, hogy "egész életemben...." Egész hátralévő életemben szeretlek. Szóval nem kell nyitnod és nem vagy egyedül és nem távolodott el tőled senki, csak nagyok a kanyarok és kopottak a gumik, oda kell figyelni a padkára is meg szembejövő forgalom is akad, de bármikor találkozhatunk egy parkolóban. Jelképesen. És mindegy is, hogy egy defekt miatt, vagy hogy megcsodáljuk a másik új járgányát, a találkozás a lényeg. Mert az új dimenzióba helyezhet dolgokat. És ne feledd: " Ha azt hiszed, hogy kimerítettél már minden lehetőséget, jusson eszedbe, hogy még nem!" Szeretünk. Vagyunk neked. Épp nem vagyunk melletted. Mert abban bízunk, hogy mindig ott vagyunk benned, csakúgy, mint Te mibennünk. Ha meg kellünk, hát megyünk. Ennyi.