12 óra munka után nyakig festékesen elégedetten festegetem a díszeket. A koszorú az ajtóra már készen van, a kisujjam zöld, a mutatóujjam piros. És már kellemes meleg van.
Beszéltem ma pár mondatot Lacival. Értett mindent, de válaszolni csak röviden válaszolt. És ma már nem sírtam annyit miatta...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek