Azt képzelem el egy életképes társadalomnak, ahol nincsenek nagy különbségek az emberek között, ahol nem kényszer, hogy egy vidéki házban vagy egy belvárosi garzonban lakik az ember, hanem döntés kérdése. Mindenkinek van egy saját lakása/háza, és többnyire biciklivel járnak dolgozni. Ahol minden gyereknek vannak lehetőségei, ahol a tanárok tanítanak, és lekötik a figyelmüket, cserébe tisztelik és megbecsülik őket, és mindig mindenkinek jut meleg étel este az asztalra.
Egy olyan országban szeretnék élni, ahol lehetnek célok, álmok, és ha teszünk értük, akkor megvalósíthatjuk őket. Ahol nem kell eladósodni mire megszerzem a diplomát, de nem is kényszerülök külföldre utána, mert itthon nem tudok megélni belőle. Ahol nem kell minden nap álmatlanul forgolódni a svájci frank miatt, ahol ha elválnak az emberek, akkor egyik fél sem válhat földönfutóvá, ahol a társadalom vigyáz az egyénre, legyen az öreg, beteg, egyedülálló. Ahol nem kerül a rabok napi ellátása 9000 forintba, és még ezek után fizetést is kapnak, amiből telefonálgatnak, és ha szabadulnak a kezükbe adják... Ahol ha befizetem a pénzem egy megtakarításba (ha már az állam nem képes gondoskodni rólam), nem veszik el tőlem ultimátumot adva...
Ilyen országról szoktam néha álmodozni.
Utolsó kommentek