*sóhaj*
néha olyan nehéz. persze nem annyira, mint pár hónappal ezelőtt. észreveszem ám magamon a változást, hogy sokkal vidámabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. de még mindig úgy érzem hiányzik valami. hogy nem jó úton járok. de legalább már a megfelelő társsal. ellenségemnek nem kívánom az utóbbi hónapokat persze abból a szempontból, ami támadás ért és ami még érni fog ki tudja meddig. mindkettőjük helyzetébe megpróbálom beleélni magam, egyiknek sem könnyű. de a saját bőrömben sem mindig jó. persze tudom én, hogy csak az számít, hogy boldog legyek, és hogy boldoggá tudjam tenni. és nem szabadna, hogy lelkiismeretfurdalásom legyen ezek miatt a dolgok miatt, hiszen, ha ő velem boldog most, akkor nélkülem most boldogtalan lenne. vagy nem járok jó úton?
érzem az ellenem irányuló negatív érzéseket, látom a megvető szempárokat, meg a lesajnáló gúnyos mosolyokat. de meg kell tanulnom ezeket kezelni. hogy ne okozzanak fájdalmat. van elég baja az embernek úgy is. legalább kiderül pl a munkatársak közül, hogy kiben mi lakozik. kevesen vannak akik őszintén örülnek nekünk, és még azokban sem lehetek biztos, hogy őszinték...:)
Kékszemű családja nem kíváncsi rám, ki tudja mennyi időnek kell eltelnie, hogy egyáltalán találkozhassak velük, és ne úgy nézzenek rám mint egy marék kukacra...
a fia is gyűlöl. az egyetlen akitől ezt megértem, és elfogadom, az a Nej. rajta kívül senkinek nincs joga pálcát törni, vagy gyűlölködni. kis Kékszemű még gyerek, neki is megbocsátható ez. de ennyi. és mégis ezer helyről kapom nap mint nap.
Tegnap este valamiről kérdeztem Kékszeműt, és mondta, hogy nem kell minden gondot megosztanunk egymással. először tiltakoztam, hogy de igen, egy kapcsolat erről (is) szól, hogy a gondokat ketten visszük, nem egyedül. de aztán mondta, hogy két hónap után még nem kell. utána hosszan átölelt, és rájöttem, hogy igaza van. neki is igazán nehéz lehet. senkit nem akarna bántani, mégis meg kell tennie a saját boldogságáért.
Félek, hogy még messze vagyunk a végétől nagyon nagyon messze. és van aki nehezítse ezt az utat...
Utolsó kommentek