iszonyú napom volt.

már reggel mikor nem volt ott, már akkor tudtam, hogy valami baj van. egyre erősödött ez az érzés, 6kor felhívtam, és megkérdeztem baj van-e. azt mondta igen, de majd hív. szinte ott sem voltam egész délelőtt, az agyam a szívem egészen más dolgokon pörgött. végig gondoltam az összes lehetőséget, hogy mi történhetett. aztán felhívott, és elmondta.

nem tudom miért van ez az egész. miért pont ő??? miért szeretném ENNYIRE???

ma többen rávilágítottak, hogy ennek az egésznek semmi értelme. talán csak egy szép képet nézünk mindketten, és azt hisszük, hogy rajta vagyunk. de nem elég, ha MI ketten elhisszük?

ketten, ő meg én. ilyen nincs.

csak ők és én.

annyira fáj a szívem.

és annyira nevetséges, hogy ebből a pár boldog napból is volt aki elvett. aki kétséget akart ébreszteni, mikor az egész annyira gyenge és bizonytalan lábakon állt, akkor is volt aki megtámadta ezt. féltékenységből, de akkor is. ezt sosem bocsájtom meg neki.