hm. szakítottam Danával. ez volt a legjobb. nem a legjobb. a legfájdalmasabb megoldás, de hosszútávon mindenképpen a legjobb.
sírtam sokat az éjjel, aztán reggelre felszáradtak a könnyek, és nem maradt más csak a sajnálat. ő meg nagyon csúnya smseket ír, amik jogosak, mert fáj a szíve, de rosszul esnek, mert én úgy érzem, hogy korrekt voltam. nem amikor a csók volt... hanem most. és fáj nekem is. de most nem ez számít. csak gyorsan gyógyuljon meg a szíve.

ezen kívül még reggelre maradt megint egy séta, egy kávé, és egy kék szempár. ettől aztán igazán félek, nem tudom hova tenni a dolgokat, leginkább magamban, aztán benne meg még annyira sem.

ami viszont jó hír, hogy mégsem kell adót befizetnem, sőt kapok vissza, úgyhogy a Camino egy része már le is van fedve, nagyon várom, hogy mehessek.

megittam a kakaómat, és a kutyás pólómban bújok be az ágyba, ha tudok aludni egyáltalán a mindenféléktől.

jah és hajnali fél4kor coming out:)