értem én, hogy az én életem.
és azt csinálok benne kb amit csak akarok.
persze beleszólhatnak ezren, meg is teszik
az éjjel valaki nagyon csúnyán az arcomba vágott egy igazságot, ami annyira fájt, hogy megszakadt sírás cölibátusom is...
nem tudom miért gondolja, hogy nem jelölhetem be az ismerőseit a facebookon, miután az én ismerőseim is. de persze ezzel megint csak hergelni akar. mint azzal a mondatával éjszaka. de nem felbosszantott, hanem belémdöfött egy nagy kést.
vannak dolgok amiket sosem szabad kimondani.
el kell hallgatni, temetni mélyen magunkban, és szinte tudomást sem venni róla, remélni napról napra, hogy majd egyszer csak bekukkantunk abba a fiókba és már nincs is ott.
azt hiszem nagyobb szükségem van a Caminora mint valaha...
Utolsó kommentek