a tegnapi fűnyírás volt a hét csúcspontja, bár sok minden érdekes történt, csütörtök este lecsúszott 10 Jäger, aminek következtében hülyeséget csináltam, majd a csajom hazavitt félig taxival félig négyeshatossal, és másnap estére iszonyú másnap volt, és a csajom adott még egy esélyt nekünk.
később felszedtem őt Visben, ahol cca 13 órát ücsörgött, kissé szomorkodott a faszságom miatt, meg egyéb gondjai is voltak, de nem fáztunk meg, pedig 2kor már elég hideg volt a teraszon, de nagyon jót beszélgettünk a Beával, utána én vittem haza őt.
hétvégén voltunk Oláh Ibolya koncerten, ahol volt egy csomó buzilány, aztán húztak tovább Ösztóba, én meg haza kedveshez...
tegnap meg ugye az említett fűnyírás, Hugi volt a hű kábelhordozóm, ő vigyázott nagyon, hogy ne nyiszáljam el feltétlenül a kábelt, meg a kutyát, meg Nagyimat meg hasonlók.
valójában nagyon kell törni a fejem, hogy mit is tegyek, mert a szívem oda húz abba a kis zuglói albérletbe, egy kedves lányhoz, de a tetteim nem erről árulkodnak, és félek, hogy nagyon megbántom Őt, pedig ő érdemli meg a legkevésbé a világon.
Szidi tegnap azt mondta, hogy korrekt vagyok, hogy legalább kimondom ezeket a dolgokat, pedig nem könnyűek. és ráadásul rohadtul félek attól, hogy egyedül maradok, persze sosem maradnék igazán egyedül
ha egy kicsit megállíthatnám az időt, akkor elgondolkodhatnék, de persze ilyet nem tehetek, így ebben az őrült nagy sodrásban kell döntéseket hoznom. kurvanehéz.
Utolsó kommentek