"Épp ott várlak most téged, hol vártalak rég
Ugyanott van az asztal és ott van a szék
Ugyanúgy hiányzol nekem, senki sem ül kihűlt helyeden."
a jó dolgok elmúlnak, és aztán itt maradunk egyedül, úgy, hogy azt sem tudjuk hova tartunk
"Üres hely, üres ágy, üres álmodozás
Tudom jól, valahol tőlem messzire jársz
Itt van a pohár az asztalon, bennem a fájdalom, ne várd, ne várd
Lehet, hogy rá kell jönnöm, lehet, hogy rá kell jönnöm."
holnap elmegyek bulizni Hugival, erre még úgy sem volt példa, hogy csak ő meg én
"Lehet, hogy rájöttem már rég, amit nem mondhattam még, te is titkoltad talán
Te mindig más voltál mint én, most csak borzolsz, mint a szél
Üres kocsmák asztalán, kihűlt üres kocsmák asztalán."
a változás nehezen elfogadható. valahogy az állóvíz olyan megnyugtató
"Mégis létezünk, hív a remény amíg élsz
Feléd nyúlhat egy kéz, segít bárhova mész
Addig a pohár az asztalon, enyhül a fájdalom, talán, talán
Lehet, hogy rá kell jönnöm, lehet, hogy rá kell jönnöm."
rövid szerelmek, éjszakába nyúló beszélgetések, néha segítenek, de csak sebtapasznak jók...
Utolsó kommentek