péntek este. egyedül vagyok. szánalmas melót keresni péntek este. elengedtem Vikivel. miért ne tettem volna? ő menni akart, én meg fáradt vagyok. bezuhantam a kádba, közben még pörgött az agyam. egyszer csak kiabálja, hogy meghalt a Bujtor...
már csak ez hiányzott mára. annyi minden jár a fejemben.
van egy barátom, aki nagy bajba került. nagyon beteg az anyukája. otthon kell már lenni vele. azt hittem segítek neki, ha meghallgatom. a legutóbbi beszélgetésünkkor sírt. a szívem majd kiszakadt a helyéről. de nem tudok segíteni...
mindig arra próbálok gondolni, hogy amim van, az már a 100%. nem a 99. hogy nem szabad vágyakozni. értékelni kéne ezt. nem megy. csak egy kis jóra vágyom. csak egy kis jóra.
egyfolytában a dúdolni halkant hallgatom
visszaálmodnám magam. évekre. vagy csak pár hónapra. a Bori koncertre. a katakombákba. a hűs reggelekbe, Sopronba. mindenhol jó. csak itthon nem.
sírni szeretnék. de nincsenek könnyeim sem.
felnőni egyáltalán nem akartam. igazságtalan, hogy megtörtént, és én nem tehettem semmit. mert ha teszek akkor már nem gyerek vagyok többé, hanem gyerekes.
K. mindig a szememre veti, hogy én azt mondom nem vagyok boldog. jobb lenne, ha megjátszanám? kell egy hely. ahol elmondhatom. és nem érdekel, hogy ki olvassa. főnökök, exek, munkatársak, barátok és ellenségek. kit érdekel? magamnak írom. és magamnak bevallhatom, hogy nem vagyok boldog. és ha ezen nyavalygok akkor mi van? hiszen nem ez a cél? mindennek nem ez a vége? hogy boldog legyél?
csak éppen az a nagy baj velem, hogy nem tudom mi tenne azzá. elsordódtam. és senki nem fogja a kezem. vergődök. és nagyon nagyon kéne valami... mi? valami...
mikor Sz-el vége volt, tudtam mi volt a boldogság. tudtam, hogy ő kell ahhoz, hogy újra átéljem mindazt. olyan már nem lesz soha. de akkor legalább tudtam, hogy mi kell hozzá. persze most már ő nem lenne jó hozzá.
ennyire még senki nem rakott át a palánkon soha. mikor azt mondom K-nak, hogy soha nem hagynám ott ő érte, akkor komolyan mondom.
a legfontosabb a szerelem. bármit is tett K. ellenem akarva vagy akartlan. a szerelmében nem csalódtam. és azt hiszem benne nem is fogok. kérdés, hogy elég-e ez...
Utolsó kommentek