"Kísérlet a barát meghatározására...

Szókratész arról kérdezi Lüsziszt: mit is jelent, hogy valaki valakinek a barátja? Lüszisz több meghatározást is ad a barát fogalmának körülírásához, Szókratész azonban mindegyiket cáfolja:

1. meghatározás: Lüszisz szerint közös vonzalom esetén nevezhető két ember barátnak. Szókratész azonban megcáfolja: a lószeretőt, bölcsességszeretőt sem szereti viszont a szeretetének a tárgya, mégis azt állítják, hogy barátok.
2. meghatározás: az a barát, akit szeretnek. Szókratész cáfolata: sokan vannak, akiket ellenségeik szeretnek, barátaik pedig gyűlölnek. Ez pedig abszurdumhoz vezet.
3. meghatározás: aki szeret valakit, barátja is annak. Szókratész cáfolata: akkor van valaki, aki szereti az ellenségét, a barátját pedig gyűlöli.
4. meghatározás: hasonló a hasonlónak a barátja. Cáfolat: gazember a gazembernek nem barátja, mert mindenkivel jogtalanul viselkedik. Következmény: csak a jók hasonlóak egymáshoz és barátai egymásnak, tehát a jók barátok (Lüszisz konklúziója). Szókratész szerint ez nem egészen van így: ha a hasonló abban barátja a hasonlónak, akkor miben hasonló hozzá, és miben lehet a hasznára? Hogyan tudnak egymás kedvében járni, ha mindenféle segítséget nem képesek egymásnak nyújtani? Következmény: hasonló nem lehet hasonlónak a barátja.

Lüszisz válasza Szókratész évelésére az, hogy a jó ember a jónak abban a barátja, hogy jó, és nem abban, hogy hasonló. Szókratész erre azt feleli, hogy a jó elegendő önmagának, nincs szüksége senkire, tehát nem is szeret senkit, baráti érzései sem lehetnek.

Lüszisz a beszélgetés eddigi konklúzióját levonva kijelenti, hogy hasonló a hasonlóra a legirigyebb (leginkább gyűlöli): ács az ácsra irigy, fazekas a fazekasra stb. Minden dolog az ellentétesre vágyik, az ellentétes az ellentétes tápláléka. Szókratész: a gyűlölet ellentétes a barátsággal, így nem marad más, mit azt mondani: sem hasonló a hasonlónak, sem ellentétes az ellentétesnek nem a barátja. Tehát a barát valami olyasmi kell, hogy legyen, ami szeretetre méltó. A szeretetre méltó pedig se nem jó, se nem rossz, hanem kedves a jó számára.

Mint a lélekben, a testben és mindenütt: a se nem jó, se nem rossz nem barátkozhat a rossz jelenléte folytán a jóval. Példaként Szókratész a betegséget és gyógyítót hozza fel: a barát valakinek valami végett és valami miatt barátja, a barát (beteg) a barát (az egészség) megszerzése miatt és az ellenség (betegség) miatt barátja a barátjának (az orvosnak). Egy barát mindig egy barát miatt a barátunk, a valódi barát azonban soha nem valamilyen más barát miatt a barátunk.

Összefoglalva: nem a szerető a barát, de nem is a szeretett lény, nem a hasonló, de nem is a nem hasonló, nem a jó és nem is a rokon természetű."