Azt hiszem a 2009 legrosszabb napjai közé simán besorolhatom a mai napot. Első körben gépre raktak ma. Kb 50(szer)25 cmes egyik oldalán nyitott fémtálcákból kellett kitolnom egy plexilappal az ampullákat a gépre. Amivel nem is lett volna baj, ha azok nem akadnak, szorulnak, ennél fogva, bal kézzel tolni kellett, jobbal rázni-húzni a tálcát, egy idő után igen megérezte a bal csuklóm a dolgot, amúgy is nagyon gyenge. Áttértem a vállból tolom ki módszerre, mely jobban működött, ám mire hazaértem, nem bírtam felemelni a karomat, zsibbadt az egész, egy kézzel gépeltem, írni meg esélytelen volt. Ettől aztán remek kedvem kerekedett, hozzájött még, hogy valahogy ma az egész belső rendszerem le akart szakadni, mintha nem lenne neki jó ott ahol van, fura, hogy bár végigálltam a 8 órát, az nem volt baj. Elgondolkodtam miközben ott tologattam az ampullákat, hogy értem én, hogy mindenkinek többnyire hasznos a munkája a társadalomban, de akkor is bassza meg a világválság, hogy a jó kis íróasztal és a kellemes kis fizetésem mellől hipp-hopp egy átnézőgépen találom magam nettó iszonyúszar pénzért. Ezen aztán majdnem sírtam, mert közben az is volt, hogy K. elutazott, ami részben jó, mert kicsit a szüleivel van, részben rossz, mert egyedül alszom, és ilyenkor, ha hívogatom, vagy nagyon érzi, hogy hiányzom neki, akkor aztán nem valami kedves, de amint nem keresem, már rögtön ő kezd el hívni, hogy hiányzom neki. fene se érti... hazajöttem, lefeküdtem aludni, nemrég felkeltem, és hurrá, megjött mennyi kell fizetni az albérletért, 78500 ft. Hát ettől aztán igazán kezdtem magam jól érezni, mi jöhet még? Ja, hogy el kéne mennem valahova, ahova nagyon nincs kedvem, de talán megoldom, hogy ne is kelljen.
K. hiányzik, a kezem kicsit jobb, beborogatom. Ilyenkor szoktam mondani, hogy nem szokta a ... szántást. de mindenki kapja be, aki így gondolja velem együtt, szívesen adok neki a fájdalomból. meg egyébként is. grrrr....
Utolsó kommentek