Füstös kocsma... ő felkapja a kabátját, és kirohan... én utána... ott megáll egy pillanatra az idő az univerzumban... és hátulról átölelem... megfordul... - Menj vissza! - mondja keményen, határozottan... - Menj! - mondja mégegyszer elgyöngülve.
Jaj kedves - gondolom - hát nem látod, hogy végem van???
De csak ennyi mondok...: - Csókolj meg!
Értetlenül néz rám...
- Nem lehet...
- Kérlekszépen Sz-ke csókolj meg! - hadarom...
A szám már egészen oda ér az Ő puha szájához... - Kérlekszépen csókolj meg...
Elfordul, elindul...
Én utána... már késő... már szeretem... nem engedem el...
Megfogom a derekát... megfordul... megcsókol... végem... felrobbantak a csillagok, én meg állok a Blahán egy füstös kocsma előtt... valaha volt boldog menyasszonyként... és tudom, hogy végem van... megállt az idő... gyönyörű:)
Utolsó kommentek