Anyu kórházban van. Úgy volt, hogy megműtik szerdán, de nem volt jó a cukra, ezért előbb beállítják neki, és csak utána műtik. Nagyon fél. Tegnapelőtt sírt a telefonban, vagyis nem sírt, csak sírós volt a hangja, hogy haza akar jönni. Legszívesebben azonnal hazahoztam volna... de nem lehet. Próbálok minnél többször bemenni hozzá, és jó sokáig maradni, de ha tehetném, ott lennék vele egész nap. Sokat olvas, meg rádiót hallgat, meg ha jó idő van kint sétál a kertben... Csak lennénk már túl ezen a műtéten... s nem is tudom mi jön utána. Sugárkezelést kell kapnia? vagy gyógyszereket? Levágják a haját, mert ott van a sebe... megkért, hogy vegyek neki egy kendőt... na akkor nagyon sírtam. persze nem előtte. biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz, pár hónap múlva elfelejtjük az egészet, és újra a régi anyukám lesz, csak éppen egészségesen.
Apu nagyon jól helyt áll itthon. Ma megláttam, hogy a naptárban vezeti, hogy melyik nap mit főzzön:) ma én hoztam lecsót, amit tegnap főztem Zsúnak, csak nagyon sok lett, ezért elhoztam, remélem ízleni fog nekik. Nemsokára felverem öcsémet, s megyünk ki a piacra anyunak szabadidő ruhát venni. Be kell ma vinnem egy csomó mindent, meg még Őrbottyánba is ki akartam menni, mert Norbi anyukájának van Reader's Digest újságja egy csomó, anyu azt szívesen olvassa. Tanulnom is kéne Fajvédelem és ökoszisztéma szabályozásból van egy csomó állat amit fel kell ismerni, aztán van beadandó dolgozat, ami egészen hasonlít a diplomatémámhoz:)) de nem baj, legalább elkezdek vele foglalkozni. Jah, meg közölték a suliban, hogy igazolni kell 14 hét gyakorlatot a tavaszi félévben. Biztosan menni fog. Azt találtam ki, hogy elmegyek az Újpesti önkormányzathoz, hátha tölthetem ott a gyakorlatom, és akkor könnyebb lesz megírni a diplomamunkám is.
Meg a svédet sem kéne hanyagolni. Szinte minden reggel úgy kelek fel, hogy arra gondolok, még egy év, és már odakint fogok felkelni... kérdés, hogy menni fog-e... Zsúval a minap vitatkoztunk a hitelkártyán. Zsú szemét dolognak tartotta, én pedig mondtam, hogy a hitelkártya nem kötelező dolog, én is vállaltam, most már tudom, hogy nem szabadott volna, mert ez ördögi kör. De ha sikerül visszafizetni az egészet, azonnal megszüntetem, mert nem jelent hosszú távú megoldást. Zsú meg persze mérges lett emiatt. Ez az egész pénz dolog annyira rossz. Kérni mindig apuéktól... eh, talán ha nemsokára hazaköltözök akkor jobb lesz, tudok félretenni, meg visszaadni anyuéknak meg Sz-nek is ami még van tartozásom...
Zsúval sem volt minden sima az elmúlt pár napban... este tévéztünk és megkérdeztem:
- Szeretsz?
- Igen. - válaszolta, rám sem nézve.
- Mennyire? - kérdeztem.
- Pont amennyire te engem.
- Az nem lehet. - mondtam, de már meg is bántam azonnal. Csőbe húzott.
Okos lány ez, csak néha úgy csinál mintha nem az lenne. Talán nem érdemlem meg, hogy velem legyen. Közhely? Az, de így gondolom. Egyedül kéne lennem egy kicsit, persze kb 2 nap alatt belehalnék. Nem gondolom azt, hogy szerelmes vagyok Sz-be. Elmúltak már azok az érzések, de valahogy még hiányzik. Sokszor. És ilyenkor legszívesebben jól elverném magam, hogy itt van nekem ez a kedves lány, aki törődik velem, és szeret... hát nem megmondtam, hogy nem érdemlem meg?
Utolsó kommentek