Emlékek... nem is tudom honnan, és miért pont azok maradnak meg. S miért takarja jótékony homály a többit. Némelytől libabőrös leszek, s újra és újra átélném... s vannak amiket örökre elfelejtenék, valamiért mégis mélyen az emlékezetembe ivódtak. Talán tanulságul, talán.. nem tudom miért. Szeretnék az emlékeim közt járva, mintegy könyvtárban, s kiválogatni őket... a régieket leporolgatni, az újakat pedig szépen betenni a többi közé.

Azért nem dobnék el egyet sem. Csak betenném egy nagy ládába, s ráírnám, kinyitni 10 év múlva... de talán nem baj, hogy vannak. Lehet, hogy nem futok bele olyan hibákba amikbe már beleszaladtam.

Emlékszem az utolsó éjszakára, amit itthon töltöttem, mielőtt Németországba mentem. Ottóval, Macskabagollyal, Hugival voltam ivacsi tónál. Augusztus utolsó napja... nagyon hideg volt a víz, rajtam egy barna ruha... mik maradnak meg ugye? hazafele 17°C-ot mutatott a hőmérő, mégis dideregtem, s ültem a kocsiban bugyi nélkül csak a nyári kis ruhámban. Aztán a másnap hajnal a következő emlékem. Kint voltunk a Szúnyog-szigeten, napfelkeltét néztünk. Hugi és én... valahogy olyan szép elválás volt. Olyan 10 körül jött meg a kocsi értem. Apu mérges volt rám. Azért volt mérges, mert nem akarta, hogy elmenjek. Talán csak szeretett volna még velem lenni egy percet kettesben mielőtt elmegyek. De nem értettem ezt. És mikor megértettem, akkor már késő volt. Kocsiba pakolni, ölelések, apu... és már mentünk is.
Nem sokkal a határ után bontottam ki a csomagot amit Norbitól kaptam. A kötött takarója volt. Amit a nagymamája kötött neki. Puha volt, meleg és otthon-illatú.
Minden este sírtam.

"Emlékezz rám, mikor fúj a szél..."

Bármikor fel tudom idézni milyen volt G. Milyen volt a szőre érintése, a morgását is hallom, s a szeme csillogását. És sosem felejtem el mikor elbúcsúztam tőle, mit súgtam a fülébe útravalóul...

"Vajon lesz-e kinek hiányzom..."

Pasik... kevés van akire emlékszem. Sok volt, de igazán fontos csak egy pár. Sőt. Talán egy volt akit nagyon szerettem, de őt annyira megbántottam, hogy néha mikor összefutunk MSNen annyira kínosan udvarias... hogy már szinte fáj. Igaza van. :-(

Nők... "Your love better then chocolate, better than anything else that I’ve tried... "

A legszebb emlékeimet Hugitól kaptam, s remélem én is adtam neki. Könnyeset, mosolygósat... csalódósat és megvígasztalósat is.

Mindössze az emlékeim vannak, semmi másom ezen a világon. Lehet, hogy nem is lesz sosem. De ezeket nem fogja tőlem elvenni senki. Ez már biztos.

Nos... biztos, hogy ide még egyszer az életben visszamegyek... mert ott hagytam a szívem egy darabját...