Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk
A szívem el van, ó egészen andalodva,
És ímé, reszketeg,
Amióta veled, éjente, hajnalonta,
Itt ímélezgetek.
S e szív – akár a jég a Montblanc csucsán, ha meggyúl –
Felolvad, szétreped,
Ahányszor értesít a gép, hogy Önnek 1 új
Levele érkezett!
És az egész világ csak egy linkgyűjtemény,
S a dolgok benne a linkek –
Kattintsak bárhová, folyton te tűnsz elém,
Te vagy a honlapja mindnek.
Be kell ugyan, hogy érjem egy jpg fájllal,
Míg gépelek vakon
(mivel te otthon ülsz, amit szívem fájlal,
S én itt, ahol lakom)
De épp ezért van úgy minden, ahogy remélem,
S vagy az, kit képzelek,
S nem éktelenkedik nekünk itt e mélen
Se pont, se ékezet.
/Varró Dániel/
Utolsó kommentek