Mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi. Ez a királyfi igen szegény családból származott, de azért mégis csak igazi királyfi volt. Gyermekkora óta volt neki egy barátja, a szomszéd ország királyának a lánya, Dia királylány.

Nagyon jóban voltak, hosszú-hosszú évekig együtt játszottak, a szülők nagy reményeket fűztek a két gyermek házasságához. Ám az élet másképp rendezte a dolgokat. Dia királylány sokfelé utazott, sok embert megismert, nem akart már a szegény királyfival játszani többé, vele járni az erdőt-mezőt.

A királyfi igen szomorú volt, 3 évig, 3 hónapig, 3 hétig és 3 napig szomorkodott a palotájában. Aznapra viszont vásárt hirdettek a városban. Gondolta a királyfi, elmegy és vesz valami vásárfiát. Sok helyről érkeztek az árusok, sok országból. Ahogy a királyfi ott sétálgatott, megakadt a szeme egy igen takaros lányon, aki a káposztáit árulta. Volt ott mindenféle káposzta, kelkáposzta, vöröskáposzta, vadkáposzta. A lány is kacéran nézte a királyfit, s bár annak öltözéke nem árulta el nemes voltát, mégis meglátott benne valami különlegeset.

Aznap este a vásár után utcabált rendeztek, a királyfi igen csak várta már, hogy találkozzon a titokzatos káposztaárus lánnyal. A lány ott is volt, csak úgy sündörögtek körülötte az udvarlók, de mindet elhajtotta, ő csak arra az egyre várt, akit délelőtt látott.

Oda is ment a királyfi a lányhoz, illedelmesen felkérte táncolni, és egészen hajnalig ropták.

Ahogy teltek a napok és hetek, a királyfi lassan elkezdte felejteni Dia királykisasszonyt, és egyre csak Zsuzsi, a káposztaárus lány járt a fejében, aki tündöklő szépségével és bájos modorával levette a lábáról.

Így telt el másfél év, nagy boldogságban, majdhogynem házasság is lett a dologból. Zsuzsi nem merte még elárulni a királyfinak, hogy valójában ő is királylány, mert félt, hogy a királyfi akkor elhagyná őt, mert eddig nem mondta el neki az igazságot.

Egy este azonban mégis úgy döntött, hogy elmondja, mert mindennél jobban szerette, még az életénél is. A királyfi hosszasan hallgatott a vallomás után, majd azt mondta:

-         Nem vagyok hozzád való! Én szegény vagyok, te pedig egy gazdag királylány. Menj, és keress valakit aki igazán illik hozzád!

A királylány nagyon nekibúsult, kérlelte a királyfit, könyörgött neki, de az nem állt kötélnek. Nagyon fájt a királyfinak is szíve a szerelméért, de ő a káposztaárus lányt szerette, nem padig a királylányt.

Nagy búsan sétált az erdőben, hát egyszer csak találkozott Dia királylánnyal, aki pont ott járt, vadvirágot szedni. Együtt folytatták útjukat, késő estig beszélgettek. Este aztán a királyfi hazakísérte Dia királylányt, és valahogy úgy alakult, hogy hajnalig nála maradt.

Másnap aztán a királyfi nagy nagy fájdalommal a szívében ébredt. Nem tudott elszakadni Zsuzsi királylánytól, de Dia királylány iránt is fellángoltak az érzések újra benne.

Közben Zsuzsi királylány csak ült a palotájában és egyre csak zokogott és zokogott. Kereste az okát, hogy miért történt meg vele az egész, és bánta már nagyon, hogy nem volt őszinte az első pillanattól kezdve. Hetekig csak sírdogált, és hallani sem akart arról, hogy elfelejtse élete szerelmét.

Sokan mondták neki, hogy lépjen túl rajta, keressen egy neki való királyfit, akivel aztán boldogan amíg meg nem… De ő nem volt hajlandó. Egy nap hát maga kezébe vette a dolgokat, hosszú fekete haját levágatta, hosszú ruháit levetette, nadrágot húzott, lovára pattant, karddal a kezében elment megharcolni a szerelméért.

Dia királylány csak kinevette, mikor párbajra hívta őt. Le sem ment hozzá a palotából, csak az ablakból mondta neki, hogy menjen inkább haza, mert a királyfi szerelme örökké csak az övé marad.

De Zsuzsi királykisasszonyt nem lehetett eltántorítani. Éjjelente szerenádot adott kedvese ablaka alatt, s minden reggelre üzenetet küldetett neki. Még mindig sokat sírt, de a remény nem halt ki belőle, csak várta, várta egyre a szerelmét.

A királyfi igen szomorú volt, hogy a hetek múlásával sem gyengült Zsuzsi királylány iránt érzett szerelme. Egyre bánatosabb és szomorúbb lett, s nem tudta élvezni Dia királylánnyal töltött perceket sem.

Szerintetek mi legyen a mese vége? :-)