Megvirradva. Összevakartam magam, olyan nehéz ilyenkor délig aludni, éjfélkor feküdtem le, de miután csak holnap reggel 7 kor hajtom újra álomra a fejem, muszáj kicsit még húzni... Nehéz nagyon... meg is fájdul a fejem tőle többnyire.

Jelentkeztem egy svéd nyelvtanfolyamra:) Elvileg július 7 után jön meg a tanárnő külföldől, és akkor jelentkeznek és megbeszéljük a továbbiakat. Ki kell használni a nyarat a tanulásra, és mi mást is tanulhatnék, ha nem svédet?:))))

Olvastam ma egy nagyon jó kis verst..lehet, hogy csak nekem tetszik:

A reményről

Útnak indult a vándor. Mögötte és előtte a végtelen.
Eddig hozta őt a remény. Innen is az viszi tovább.

Vándorlása közben megkérdezte őt az Értelem:
Vándor! Te nem veszed észre, hogy téged csak a remény visz tovább?
A vándor összerezzent, megigazította köpenyét,
És észrevette, hogy őt csak a remény viszi tovább. De ment tovább...

Útja mentén lesben állva szólt reá a Félelem:
Vándor! Szertefoszlik minden! Értelmetlen a remény!
A vándor összerezzent, megigazította köpenyét,
És észrevette, hogy értelmetlen a remény. De ment tovább...

Kisvártatva reátört a Szükség:
Vándor! Enni kell! Hasadat nem tölti meg a remény!
A vándor összerezzent, megigazította köpenyét,
És észrevette, hogy hasát nem tölti meg a remény. De ment tovább...

Egyszer csak az úton megtalálták őt az Érdekek:
Vándor! Tiszta sor: a reményt az érdekek viszik tovább!
A vándor összerezzent, megigazította köpenyét,
És észrevette, hogy a reményt csak az érdekek viszik tovább. De ment tovább...

Nem volt már más az úton, csak az Eszmék:
Vándor! Eszme kell ahhoz, hogy működjék a remény!
A vándor összerezzent, megigazította köpenyét,
És észrevette, hogy eszme kell ahhoz, hogy működjék a remény. De ment tovább...

Majd szembe jött vele a Remény.
Ismerős volt és ismeretlen. Mint akik egymásra vártak.
Téblábolt egyet a vándor... Téblábolt egyet a Remény.
Aztán észrevették, hogy tükör előtt állnak.