Lassan már 4. napja, hogy nem mondja, hogy szeret. Ha kérdem, persze mondja. Nem mondhatja, hogy nem. Hülyén venné ki magát. Írtam neki smst. Hogy tudja, hogy ezt gondolom. Reakció semmi. Ha elmondom, hogy ilyen bajom van, akkor meg megkapom, hogy képzelődök. Ha tudná, hogy miről is képzelődtem a melóhelyen minden este.
Folyamatosan attól félek, hogy elveszítem. Ez olyan iszonyú érzés. Ha erre gondolok, olyan mintha egy hatalmas kő lenne a melkasomon. Levegőt sem kapok tőle, a világ egyszerre fekete-fehér lesz.
Ha eljön ez, úgysem tudok tenni ellene. Addig meg kár rajta szorongani. Persze jó kis duma...
Szóval megint meg vagyok zuhanva.
Pedig ma már elhatároztam, hogy én leszek a legszebb seggű leszbikus.
ADRENALIN
Hazahoztam anyuéktól a bringát. 13 kmt tekertem, ebből míg felcipeltem ide a hülye hegyre, az volt 15 perc. Egyébként simán jöttem át a városon. Egész jó a belvárosban a bicajút hálózat. Mikor felfele tekertem a light-osabb szakaszokon, egyre csak arra gondoltam, micsoda bombanő leszek én ettől. Haha...
Na ja, ha nincs kinek akkor aztán kurva jó.
Na már megint.
Pedig esküszöm, igyexem pozitív dolgokra gondolni.
SZOMORÚSÁG
Mikor megcsörren a telefonom, azt hiszem azért hív, hogy jön haza. Amikor nyílik az ajtó a lépcsőházban várom a léptei hangját... már azt is ismerem... De nem jön... még mindig nem jön, mikor együtt vagyunk (egész héten láttam max 5 órát) olyan fura. Fáradt! értem én. Hülye a főnöke, értem én... de mikor velem van, el kéne mindaz tűnjön az életéből.
Én sem azon idegesítem magam, hogy odabent mindenki összesúg a hátam mögött, hogy kefélek a főnökömmel.
Mikor meglátom, érzem, hogy megszűnik a világ, kicsit az utcazaj is csendesedik. Érzem azt, amit legelőször éreztem, mikor az első puszit kaptam az arcomra. De nem ez a rossz...
Az a rossz, hogy ő nem érez ilyesmit...
annyira félek...
LIBABŐR
Zoránt hallgatok
Utolsó kommentek