Cukorróka blogja

Tegnap beszéltem hugival. Rámhozta a frászt... nemsokára 10 éve lesz, hogy barátok vagyunk... huh. Iszonyú hosszúnak tűnik tíz év. Mennyi de mennyi mosoly és könny szegélyezte. Sztem erről nem is lehet beszélni.
Pasik, kirándulások, esték, borok... őrültek voltunk. 14 évesen... jaj még egy nap, és 24 leszek.
Milyen jó lenne, ha minden évre kiválaszthatnánk egy fényképet... ami a legjellemzőbb volt.

1998. új szomszéd költözött a másik házba
megismerkedtünk, pedig nem volt szimpatikus nekem, nem voltak barátaim, és ezt normálisnak is tartottam
1999. nyár azt hiszem nagyon hűtlen voltam hozzá, majd 2 évig, de kitartott mellettem. Elvette az eszem egy pasi és egy lány, utóbbi aztán évekig élt boldogan a pasival...:-(
Nehezen hevertem ki, de Hugi mellettem állt.
Jóval később együtt járt az unokabátyámmal. Ő 30 körül volt, Hugi 15. Botrány hegyek. Eljegyzés. Újabb botrány hegyek.
Számomra, csak említésre sem méltó pasik.
Egy gimibe kerültünk, alattam járt egy évvel. Ő már ismerte a terepet, én újként kerültem oda, hamar befogadott a baráti köre, nagyon féltékeny voltam a barátaira. Azóta már ők sincsenek, de akkor azt mondtam magamnak, hogy semmi jogom nincs féltékenynek lenni, hiszen én is "elhagytam" őt majdnem 2 évre...
Új pasi. Az érettségi után lett vége. Kedves volt, szerettem. De nem bírtam magammal. Pezsgésre vágytam.
Szeptember. Németország... Szinte háromnaponta írt levelet... annyira vártam őket. Anyuéktól is. Hazajöttem.
Talán ebben az évben ismerkedett meg Tibivel.
Kedveltem a fiút.
Melóhegyek következtek, majd nekem suli, ő pedig dolgozott, és élt együtt Tibivel.
Valahogy megváltozott a kapcsolatunk.
Visszafogottabb lett. Vagy nem is tudom. Ő mindig meghallgatta, az éppen aktuális hódításaimat, és ha hosszabb-rövidebb ideig lehorgonyoztam egy pasi mellett, lelkesen üdvözölte azt.
De ő közben nem volt boldog.
Úgy, ahogy most sem az.
De most nem tudok segíteni. Itt vagyok egy 10 éves barátságban, és azon kívül, hogy fogom a kezét, nem tudok mit tenni.
Emlékszem forró nyári éjszakákra. Egy fiúra, aki nagyon szerelmes volt bele, és akibe ő is nagyon szerelmes volt. De tilosban jártak. És sosem mertek tovább lépni.
Most már vége. Vége, az évek óta tartó bizonytalanságnak. Mert a fiú nem tudott tovább várni, és másnak adta a szívét.
De nem akarok szomorú emlékeket.
Hiszen több a vidám emlék...