Cukorróka blogja

hallgatom

Evenek... Huginak... Tibinek...

egyszer

kellemes meleg van, duruzsol a kályha. semmi fáradtságot nem érzek. csinálnom kéne egy csomó mindent, de este 10-kor már nem állok neki.

nemsokára felmegyek, Luca babát ágyba dugom, aztán elszenderedek valahogy. Már év eleje óta ez megy, minden második héten. Jó, értem én. De akkor is.

Nem jó egyedül ágyba bújni. Lucát meg nem akarom oda szoktatni.

Azért mégis. Kicsit jó a gondolataimmal.

Tegnap megvarrtam apu párnáit a szülinapjára, illetve csak a párnákat meg kivágtam a betűket hozzá, majd varrok még huzatot, és azon lesznek a betűk. Íme:

Holnap meg megyek megnézni a magánbölcsit itt erdőn. Gondoltam nem árt, van nekik ilyen pár órás felügyelet is. Nem mintha el tudnám képzelni, hogy másra bízzam. Egyelőre még nem. Akármennyire is nehezen viselem mikor nyűgös, és türelmetlen vagyok, akkor sem.

Amúgy a párna nem saját ötlet, a Két pasi meg egy kicsiben láttam, de mókás nagyon.

Annyi minden kavarog a fejemben, ötletek, meg tervek. Közben meg Eve meg Hugi is úgy hiányoznak. Tudtam, hogy más lesz a babák után már az élet, de nem gondoltam, hogy ennyire.

Én sokszor nekiindulnék, de akkor Ő nem ér rá. Vagy beteg, vagy betegek vagyunk. Meg ha én bírom is az utat, L. annyira kifárad, úgy sajnálom olyankor. Kint hideg van, a vonaton meleg... áááh.

néha úgy érzem, ő annyira tiszta. nem is kéne emberek közé vinnem, mert "megromlik". Hülyeség, tudom. Én is "romlott" vagyok hozzá képest. Ő egy csoda, amivel képtelenség betelni. Amikor a múltkor a KÖKI-ben sétáltunk, kifejezetten kényelmetlenül éreztem magam, hogy ott van Ő a sok ember között, és nem oda való. Imádom mikor megnézik, mosolyognak rá, de az a sok csillogás, a pláza.. valahogy ne ott nézegessék. Úristen tök hülye vagyok.

Nem a világ elől akarom búrába rejteni, persze. Tudom, hogy azt nem szabad. Legyen olyan mint én voltam. Vagyis ne. Legyen teljesen más. Egyéniség. Járja majd a maga útját. Te jó ég, mennyi mindentől kell félteni. És mennyi mindentől nem fogom tudni megóvni. Szeretnék majd a legjobb barátnője lenni. És nem azért, hogy rátelepedjek az életére. Csupán azt szeretném, hogy megbízzon bennem. És ha rám fogja bízni a titkait, akkor tudom majd, hogy jól csináltam.

Most azt hiszem megpakolom a tüzeket, és felmegyek nézem egy kicsit ahogy alszik...

"A kórházból hazatérő újszülött fürdetése az első hónapokban a nap legizgalmasabb pontjának számít, hiszen a pici szinte egész nap alszik."

HAHAHAHAHA

leesnék a székről, ha éppen L. nem lenne az ölemben.

ma volt egy telefonom, jövő hét szerdán pedig interjút fogok készíteni, amiből a cikket írom. iszonyú izgatott vagyok. fogalmam sincs, hogy miket akarok kérdezni...

enyhe sorozatfüggőség alakult ki Gilmore irányban... ajj ajj

L. egyszerűen meseszép és a nevetése olyan mintha angyalok nevetnének. vicces hasonlatok, de olyan fantasztikus érzés:)

ma eltaknyoltam a jégen, a lányom rám kötve, térdig saras lettem, a kezem is tiszta sár, L. fel sem ébredt az incidens alatt, szunyókált békésen.

Iván nevű tengerimalacunk ijesztő fogyást produkál, nagyon mérges voltam Tibikére, hiszen ő almozta őket hónapok óta, és akkor bizony kézbe veszi, nem hiszem, hogy nem vette észre, hogy baj van vele. felköltöztek a malacok a pincéből, a macska nagy örömére a konyhába...

megégette a számat a karfiol, amit IGEN, este 10-kor főzök holnapra

beleborítottam egy pohár tejet a billentyűzetbe, de még üzemel. szerintem kaja és italmaradékok nélkül meghalna.

terveim között szerepel még a fürdés és a szabás is, varrni már nem fogok, felébrednek a gyerekek, és azt senki nem akarhatja.

ja és írnom kéne, de ahhoz egy jó kávé és tiszta fej kéne

meg van már a cikk alapanyaga, elküldtem a megfelelő e-maileket, majd meglátjuk

ja és nyakig sárosan mentem be megnézni Tibike felvételi feladatlapját, reméltem, hogy nem néznek csövesnek

a Gilmore Girlst sikerült angolul letölteni, ami nem baj, de a felirat csúszik, ezért most nézem on-line, ami a mi gépünkkel enyhén szólva is nevetségesnek hangzik

legalább egy részt

ennyi jár:)

Belefutottam a régi blogomba. egy régi postba. mikor még Sz. volt meg a suli.

egy kedves post.

nem csak az emlékeket idézi vissza, hanem az érzést...

fantasztikus.

nagyon örülök, hogy írtam blogot.

Megérkezés
Kedves ház
Padlófűtés
Tűzifa
Egyszemélyes ágy
Rosszul alvás
Együtt alvás
Ébredés
Láz
Elküldtem kirándulni
Aludtam
Aludtam
Aludtam
Megjöttek
Csoki
Torokfájás
Autókázás Jósvafőre
Vendégház
Csűrszínpad
Részeg tanár
Hazamenés
Lábmasszázs
3ig beszélgetés
Elalvás
Reggel
Zuhogó eső
Felöltözés
Vass Imre barlang
séta az esőben
kedves vagyok
torokfájás
a túravezető hülye
körbejárta a világot
egy hónap alatt
biztos sokat látott belőle
bemegyünk
gyönyörű
kijövünk
esik
séta
irány Szlovákia
Tornai vértő keresés
Sz nagyon lelkes
nem is tudja hogy néz ki
Tornai vár
olyan mint a Széltető
2 órás hóvihar
gyönyörű felhők
szép képek
majd rakok fel
kisüt a nap
szétáztunk
irány haza
Klári jósol
költözést
Sz-t megmasszírozza
nagyon jól vagyok
isznak
én nem
még beteg vagyok
reggel
Baradla barlang
a túravezető még mindig
lilába van öltözve
aszexuális
sok osztálytárs
bemegyünk
hátulra maradunk
mögöttünk hajtanak
mérges vagyok
gyönyörű
de futtában
nem látom
sötét
fejlámpa
rohanás
rohanás
rohanás
néha fénykép
mikor lekapcsoljuk
a lámpát csókolózás
majd 5 óra alatt
rohanjuk végig a barlangot
pisilni kell
éhes vagyok
a kocsi 7 km-re
vendéglő
Tengerszem
nagyon szar
20 perc mire felveszik
a rendelést
kapor a juhtúróban
Lacinak adom
megeszi
BÁRMIT megeszik
összeveszünk
a Sherpa kabáton
nagyon fáj
sírok
közönyös
félek
elvesztem
békülés(??)
fényképek
tanösvény
kurvára unom
zöldségeket lesnek
hascsikarás
végigjárjuk
kocsiba
haza

***

tilosban járás
nem írhatom le
este
sötét
olyan
gyönyörűség
nincs
mégegy
amit láttam
sírtam
Laci
nőtt a szememben
szeretném
ha ő is úgy szeretne
mint én őt
összeveszés
cseppkő
hazafele
békülés
elalvás
a szűk ágyon
ölelkezve

***

Másnap
Rákóczi barlang
gyönyörű
Jutka
túravezető
kedves
tud nyulat ölni
de nem haragszom érte
utána
Esztramos
kőfejtő
bejárjuk
Laci mérges
én is rá
hisztis vagyok
kurva magas ez a hegy
a látvány
gyönyörű
csak a Laci
idegesít
hazamenés
pakolás
rossz érzések
búcsúzás
nyuszikat megsimogatom
ebéd lesz belőlük
édesek
hazaút

hosszú
fárasztó
itthon
végre
nem...
nem végre

egy napig nem találom a helyem
vissza akarok menni

tegnap délután azt álmodtam, hogy Básti Julival aki leszbikus volt, nagy estélyiben görkorcsolyáztunk a Roosevelt térről a Clark Ádám térre. A hídon egy bazi nagy lejtő volt, én száguldottam le fékezés nélkül... arcomba csapott a szél.

miért volt leszbikus?

estélyiben szerintem nem lehet görkorcsolyázni.

egyébként ettől függetlenül nem szép dolog az embert félálomban faggatni. mármint hogy mérges-e még. mert történetesen ha úgy is van, nem akarja a másik orrára kötni. a béke kedvéért.

míg a halál... HAHAHA

amikor van idő, nincs ihlet. amikor van ihlet, gyerek lóg a nyakamban, nyáladzik/sikít/éhes/vigyorog/ordít és ezek kombinációja. mikor ezek sem akkor kutyák vagy macska bosszankodás, esetleg az egerek.

vagy fát hordunk T-vel, talicskával, ő dobálja fel a fát a teraszra nekem, én elkapom.

tiszta, jéghideg levegő. egy pillanatra olyan mint azelőtt.

aztán vége. L. felébred, bevinni, etetni, pelenkázni, fürdetni pffff...........

és az... amikor csak ő meg én az ágyban. úgy alszik el a mellemen. mint egy kis pufók rózsaszín angyal. és köré tekeredek amennyire tudok. hallgatom a kis szuszogását. nézem a tejcseppet a szája szélében. egyszerűen leírhatatlan.

meg mikor reggel bemegyek a szobájába, reklamál már vagy egy perce... szólítom, felkapja a fejét, rám néz. és vigyorog teli szájjal. éhes borzasztóan. és tudom, hogy még van kb. három percem, hogy kajához jusson, mert különben ajaj lesz:) de abban a három percben teli szájjal vigyorog, örül nekem.

én is örülök neki.

boldog vagyok vele.

velük.

cikket kéne írni

szemetest kéne mosni

wc-t pucoli

mosni

porszívózni

komoly kajákat főzni nem csak 15 perceseket.

filmet nézni

szeretkezni

aludni

aludni

aludni

barátokkal lógni

tequilát inni

varrni hálózsákot a kismanónak

elolvasni a Zabhegyezőt

befejezni a Lawrence könyv utolsó 20 oldalát

elágaztatni a Marikától kapott fikuszt

most ennyi.

majd apránként meg lesz az is

most boldog vagyok mert van mosható pelusom, nem nekem, a lányomnak:) igaz, hogy csak 3 darab, amit próbálok beosztani, mert imádom, és szeretnék még többet venni, de nagyon drága és áprilisig nem lesz rá pénzem.

és boldog vagyok mert minden napomat kitölti ez a kis gyönyörű Pucok még akkor is ha hisztiKisasszony:)

és egyébként is. megyek aludni mert mindjárt itt a reggel és rikoltani fog.

zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz

ill

akinek jár:)

mert ilyen üzeneteket kapok:

zene

Megírta, hogy jövő héttől nem él már a száma, ha gondolom elküldi az újat.

Egy délelőtt eltelt, majd küldtem egy válasz MMS-t neki, Luca fényképével, hogy köszönöm nem kérem az új számot.

nincs jelentősége, csak elmeséltem.

amikor anya lesz valakiből, az nem úgy történik, hogy megszületik a baba (esetemben ugyebár kiveszik)...

az is érdekes volt. már bent voltam a műtőben. iszonyú rideg és csupa idegen ember, az altatóorvos kedves volt, de többiek. pfff. és egy csomó tanuló orvos.

megkaptam az érzéstelenítőt, amitől világ életemben féltem. a gerincem. jaj. de ott, és akkor nem tűnt ijesztőnek. lefeküdtem, billegtették az asztalt. eltakartak. csupa zöld és fehér minden, plafonig csempézve... maszkos emberek. kesztyűk. kérdezgetnek. próbálnak beszélgetni velem. közben azon tűnődök, hogy ennek még nincs itt az ideje. mosolyog rám egy nő, és azt mondja: nemsokára kiveszik a kisbabáját.

villámként hasít belém: ÚRISTEN. mindjárt meglátom azt a kis lényt aki eddig bennem volt. persze, tudtam, mert rugdosott, meg láttam képeket róla. de mindjárt meglátom... pár másodperc. elviszik. lila volt. csak annyit láttam.

...

egy bő 20 perccel később kitolnak a folyosóra. csövek lógnak ki belőlem, kába vagyok a cucctól amit az a nő adott. T. ott áll, hófehér pólya a kezében, benne a lányunkkal.

kezembe adja.

nézem. lila, foltos. az orra éktelen nagy, iszonyú pukli rajta. azon agyalok, talán valami baja lehet? beteg? de nem merem megkérdezni. félek a választól. sírni szeretnék. szerencsém van, dolguk van a dokiknak, így még maradhatunk együtt egy kicsit. sír nálam. T. elveszi.

de lélekben nem akkor lettem anya.

a kórházban töltött napok meghatározóak voltak. kialakult a gondoskodás érzése a tehetetlen kis lény iránt. jöttek, látogattak, de valami furcsa lebegésben éltem abban a pár napban.

hazajöttünk a kórházból, és rokonok hadai. első nap. remek.

én csak nézem a lányom, ahogy alszik a pólyában békésen a kiságyában. sírok. annyira hihetetlen, hogy ott van...

valamikor az elmúlt hónapokban váltam lélekben is anyává.

nem lehet persze leírni, de megpróbálom. a mellkas környékén kezdődik, olyan szorongató, mint mielőtt elsírod magad. de melegség is egyben. mikor nézem ahogy alszik, legszívesebben felkapnám, és iszonyú erővel magamhoz szorítanám, mintha még mindig a részem lenne. persze mikor ébren van sem szereti. azt szereti, ha nézheti a világot. mikor minden színes és izgalmas, jaj nehogy már anya szorongassál, mikor nem látok semmit tőled!...

felemelem magasra. lenéz rám, vidáman rugdos a lábával a levegőben.. Lóci óriás lesz. és onnan a magasból mosolyog a kis fogatlan szájával le rám, a törpére. egyszerűen olyan magasságokban járok tőle, hogy azt leírni nem lehet.

az anyaság sok mindenre megtanít.

bár még az elején vagyok.

de az értékrendem, az időbeosztási képességem mind mind változik.

változok én is.

ezt a csodát mindenkinek kívánom, hogy élje át.

Ha holnap leszakadna az ég, elmondhatnám, hogy mindenben ami valamit is ér az életben, abban részem volt, és megtaláltam a harmóniát végül.

persze nem fog.

"Az emberek, ha idősebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyerekeket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót."

talán az egész életem csak álom. talán a jó és rossz dolgok meg sem történtek. talán akkor bánhatom, mert mindenből tanultam. abból is amit szégyellek. amit megbántam, amit soha nem felejtek. amiket elfeledtetett velem az idő, amiket megszépíett vagy örökr

kicsit vérzik a szívem. youtube-on nézni a TCS koncertet... jó élőben. de akkor is.

és nem a bungee jumpingon fent az magasban...

hanem egy szoptatós párnával... rajta egy baby...

"az idő jó, de rossz a hely..." (TCS)

nos hát jó régen nem jártam erre, túl vagyok minden megpróbáltatáson:))

Van egy gyönyörű kislányom, akivel nem lehet betelni (és aki fülsüketítően tud bömbölni):DD

Nem tudom melyik blogot folytassam, vagy hogy akarom-e folytatni, valahogy mostanában nem köt le a blogírás.

Lucáról nem tudok úgy írni, és nem is akarok. Magamról meg mit írjak? Egészen feloldódok benne.

T-vel minden fantasztikus, jobbat nem is kívánhatnék. Mind apaként, mind férjként maximális teljesítményt nyújt.

A terhesség előtti súlyomhoz képest már 8 kilóval vagyok kevesebb, a szülés előttihez képest 14-el, és nem bánom egyáltalán, gyűjtöm a bókokat:)

Vannak félelmeim, de azok nem ide valóak (még egyelőre.)

Talán később majd visszajövök, de ezt a naplót egy időre lezárom.

jelenleg egy nagyobb befőttesüvegben alszik befészkelve. nem mondanám izgulós típusnak. szentimentális kis családom meg még nem tudja a sorsát...

és az előző post folytatásaként:

az egér, ami fél5kor még a fogóban volt, fél9kor már nem volt benne.

ennek két oka lehet, az egyik, hogy kimászott, de akkor igazán élelmes kis egérről beszélünk, mert ezeknek a fogóknak a lényege, hogy BENT tartsa az állatot.

a másik lehetőség, amire jelenleg gondolni sem akarok, az az, hogy a gyerek reggel elengedte. ami nem is lenne baj, ha nem írtam volna ki neki, hogy "ne piszkáld"... ugyanis most fogalmam sincs, hogy nekiállhatok kitakarítani a szekrényeket, és visszapakolni, mert már az egér messze jár, vagy sem, mert bármikor visszaköltözhet.

azt hiszem, ha a gyerek mégis elengedte reggel, akkor az amit fog kapni tőlem... az lesz a legkisebb, hogy neki kell kitakarítani a szekrényeket.

mindenesetre a mosásnak nekiláthatok nyugodtan, azt nem befolyásolja a dolog:)

a tegnapi nap, úgy ahogy volt egy vicc volt, bár estére már a sírás kerülgetett...

reggel T. kiment a vonatához, 4:35-re. Aztán 5:06-kor hazajött, mert millióan voltak (az lett volna a 3. vonat reggel), mint utóbb kiderült az első vonat a 3:55-ös 6-ra ért hozzánk...

kért a főnökétől szabit, azt mondták nem lehet, mert szükség van rá, majd beér amikor beér... (legkésőbb háromnegyed 10-re, mert különben nem számolják el a napját)

visszabújtattam az ágyba, majd én is elszundítottam még egy kicsit.

majdnem túlaludtuk az indulást, addigra még az elvirán semmi nyoma, hogy késnének a vonatok, azaz írt össze vissza érkezéseket, de sehol egy indok, vagy valami. 4-5 vonatot is ugyanarra az időpontra írt, szóval nekiindultunk, hogy lesz ami lesz.

A háromnegyed 8-as vonat végül is az elvira szerint megígért 8:40-es időpontban meg is érkezett, előtte való egy órában 3 üres vonat ment el Pest felé...(???), de panaszom nem lehet, volt ülőhely. állítólag a reggeli órákban alig lehetett felférni a vonatokra...

úgy éreztük már sínen vagyunk, 9 után pár perccel Pesten, és akkor ő is beér a munkába, meg én is elintézem a nagykörutamat családlátogatás terén.

persze ám, de Ferihegynél bemondta, hogy csak Kőbánya Kispestig közlekrdik a vonat. sebaj, onnan is van busz!:) gondoltuk. igaz, nincs messze a gyár, de gyalog nekem messze lett volna, meg amúgy én tovább is utaztam, így leültünk a buszmegállóba...

és vártunk majdnem 25 percet. addigra én tűkön ültem, hogy ő beérjen a munkába:))

nagy nehezen, 9:43-kor sikerült is beesnie, így ez már le volt tudva.

én jöttem mentem, jól elfáradtam.

dokinál is voltam (minden oké), hazafele már nem késtek a vonatok, viszont KisT. lelkesen újságolta, hogy "egy ANNYIRA cuki kis egér van a szobában"... és hermetikusan lezárta a szobát, hogy meg tudjuk fogni.

természetesen kis életének kioltásáról szó sem lehet, így hazaérve elkezdték felforgatni az egész szobát. kidobáltak egy "egérszagú" szekrényből mindent, mint utóbb kiderült, valóban ott lakozott a drága, mert voltak egyéb jelei is, bár én szagot nem éreztem. meg mondjuk azt sem tudom milyen az:))

kimenekült a konyhába.

lokalizáltuk pár hungarocell szigetelővel, gondoltam én a bátor megfogom... mit nekem egér!:) de komolyan, felőlem aztán rám is szaladhat... csak pók ne jöjjön, mert attól meg jön a sírógörcs:)

szóval kezemben a joghurtos pohár, az egér beszorítva a sarokba, a franc se' gondolta, hogy felszalad simán a hungarocell "falon"...

eredmény: legalább láttam T.-t sikoltozva ugrálni :DDDDD

még egyszer bekerítettük, de megint meglógott, szimpatikus kis egér volt amúgy, már amennyit láttunk belőle.

így aztán kihelyeztük az élvefogókat benne mindenféle jóféle sajttal.

mostanra meg is lett a kiscsaj (szerintem az), ott tekereg benne. sajnálom meg minden, és tudom, hogy kétséges a sorsa, de én megmondtam T-nek, hogy itt nem lesz gyilkolászás, felejtse el, kiviszem a faluszélre, aztán ha elég ügyes akkor túléli...

hülyeség, de én ilyen vagyok:)

a lakás romokban, egy csomó mindent újra kéne mosni, egy kicsit el vagyok ám kenődve emiatt, mert a szobákkal is haladni kéne, és ha T. most a rendrakásban segít, akkor nem halad a szoba, de ilyen egérszaros cuccokat meg muszáj kimosni, és szóval áááááh....

kicsit el vagyok kenődve.

megyek visszafekszem még, aztán ha felkeltem elintézem a sorsát a kis pimasznak:)

szégyen, nem szégyen, tegnap láttam életemben először a Hatodik érzéket. Hát nagyon tetszett, pedig Bruce Willis nem a kedvencem (leszámítva az Armageddont:)

T. kérdezte is az elején, hogy tuti nem láttam-e, mondtam, hogy szerintem összesen ennyi hajjal nem láttam még, úgyhogy biztos, hogy nem:)

De jó volt, és kb. már a közepén sejtettem a lényeget, de azért így is izgalmas volt.

összefolynak már a napok, az órák is úgy telnek el.

betegek voltunk a hétvégén, meg anyuval is összevesztem, na jó, nem összevesztem, csak beszólt, hogy "micsoda immunrendszerünk van nekünk", meg hogy állandóan betegek vagyunk. most nem azért. de öcsémék kéthavonta göthösek, én meg ugyebár január óta vagyok terhes, és pont nagyon jól emlékszem, hogy egyszer sem voltam beteg ezalatt. mire anyu azt mondta, "de a múltkor is fájt T.-nek a dereka"... és ennek mi köze az immunrendszeréhez???????

KisT. szobája lassan készül, a glettelés már kész van, ha minden jól megy, akkor a héten csiszolnak/festik, és utána jöhet a padló. már nagyon várom, hogy kész legyen, egyrészt, mert igazán megérdemli a szép szobát, másrészt, utána már rendezhetem be a gyerekszobát, még jó lenne a szülés előtt letudni.

még annál is régebben...

valaki a játékban (netes) Gorvikot emlegette... kellemes emlékek bukkantak fel, valahogy elúszott mellettem az egész. pedig kár érte. mert jó, és kikapcsol, csak baromi sok időt vesz el, és mindig felkészültnek kell lenni. de találtam egy idézetet a gorviki nyelvekkel kapcsolatban, nagyon tetszett:)

"Csak annyit kell bemagolni rajta, hogy “vér szálljon a szádra”, aztán folyton hajtogatni, ha találkozunk valakivel. Az illető szinte biztosan hasra vágja magát és várja a parancsainkat, hátha így életben maradhat. Nem kizárt persze, hogy visszaköszön; ilyenkor borzasztó nagy baj van."

mellékelek képet is azokból az időkből, ne tessék szörnyülködni:))

olyan spórolósra kell fognom, mint a szegényeknek egész hónapban, csak nekem két hetem van rá. igazából nem zavar, mert tudom, hogy meg fogom oldani, jobban zavarna, ha kölcsön kellene kérni, valahogy a saját lábon állás nyugisabb:)

több napra előre felírtam mit akarok főzni, meg hogy mit kell vennem a boltba, és próbálom tartani magam hozzá.

ma hallgattam Gy. műsorát, el is szégyelltem magam, mikor a főzésről beszélt, ugyanis én valóban az a típus vagyok, aki nem szeret főzni, sem

EZ kell... bizsergető és libabőrös, és felemelő, és isteni....

valakitől, aki sokat számít, és sosem mutatja, hogy büszke lenne rám...

nagyon jó estét szerzett:)

"látom, mégsem koptattam feleslegesen egykor esténként a lemezjátszót... :)  "