káosz a fejben. már neki sem érdemes kezdeni mennyi mindent akartam írni. hetek torlódtak fel a fejemben... szigeteltük a házat, meg voltak csúnya dolgok is egy barátommal. ami még tart, és sokat jár a fejemben, mert nagyon szeretem Őt. Őket. A szívemben vannak, és nagyon drukkolok nekik.
a házszigetelés egy csoda volt. annak a csodája, hogy milyen a családom, és T. családja. mindenki jött, és segített, volt hogy 10 órát töltöttünk az állványon, Miska, én meg a Milwaukee:) De az összhatás igen jó lett, mindenki túlélte, anyuval sem mentünk egymás agyára. Csak hétvégére mindenki elfáradt egy kicsit.
hiányzik A. ő ezt nem érti. ő a másik barátom. sem jobb, sem rosszabb, csak régebbi. és ő is nagy bajban van. elsodródtunk egymás mellől, és úgy tűnik nekem, a fizikai korlátok nem túlságosan nagyok, ő mégsem szeretné ezeket áthidalni. kényelemes, ha én megyek, pedig nekem ugyanannyi idő és pénz az egész. azon kívül pedig a saját élete egy romhalmaz szerintem. be kéne már neki is látnia, és nem ragaszkodni egy rossz kapcsolathoz. ő nem ezt érdemli. megszenvedte már szerintem azt a hibás döntést, hogy ellökött magától valakit aki igazán szerette. most ez az ember, vagyis inkább "ember", aki mellette van. egy semmirekellő, bunkó majom. tetszeleg az apa szerepében, pedig nem sokat tesz a családjáért. A. pedig teljesen irreálisan lát mindent. ki van borulva az anyjától, pedig ő az akire számíthat és nem az a fasz. sajnálom őt. nem hiheti, hogy ez működni fog. valamiért mégis azt hiszi. nálam is eljött a pont mikor K-nál végleg azt éreztem, hogy tovább nem megy. addig sokat nyeltem. és sokan néztek totál hülyének. most pont így van A.-val is. csak neki már ott a kisfia, ami sokat kellene hogy nyomjon a latba.
L. gyönyörűen fejlődik, már forog hátról hasra és vissza, persze én fent aszalódtam az állványon mikor először csinálta, és bő egy hétig nem is mutatta meg nekem. nagyokat nevet, és imád hintázni. gagyarászik a kis nyelvén, bújik és "puszit" ad, azaz a nyálas száját hosszan odaszorítja az arcomhoz:) szerelmes vagyok bele.
ma reggel T. felkelt és elvitte L.-t sétálni. addig én szundikálhattam, és hoztak nekem virágot is. vasárnap lesz az egy éves házassági évfordulónk, és vasárnap lesz hogy 3 éve vagyunk együtt. hihetetlen, hogy máris elrepült ennyi idő. folyamatosan tanultunk egymástól, formálódtunk. fantasztikusan érzem magam ebben a kapcsolatban.
Kis T-t felvették a Bolyaiba, ahova elsőnek jelentkezett, büszkék voltunk rá nagyon. veszettül kamaszodik, vannak már furcsa megnyilvánulásai ilyen téren. érdekes "anyaként" ezt megélni. ja és anyáknapjára kaptam tőle is virágot. pedig néha igazán sokat veszekszem vele.
szombaton úgy éreztem, az egész világ kerek. úgy ahogy van. ha vége lett volna, akkor úgy gondoltam volna, hogy megérte, mert mindenem meg van. már nem az első ilyen napom van mióta T-vel vagyok. talán ez azt jelenti, tényleg jól döntöttem:)
Utolsó kommentek