szerintem a fóbiások megértőek egymással. mármint persze nem értik, hogy lehet félni az egértől/szűk terektől/pókoktól stb. de magát az érzést ismerik, és ezért nem nevetik ki a másikat.
a tegnap estémről szeretnék írni, de nem tudom sikerülni fog-e úgy ahogy az megtörtént.
este fél 11 körül ültem a gépnél, és láttam a szemem sarkából, ahogy valami átfut a konyhából a nagyszekrény alá. sajnos a nyáron találkoztunk egy-két csótánnyal a lakásban, bár meg voltam róla győződve, hogy már kiirtottuk őket. ugyan az agyam fogta, hogy mintha egy egy HATALMAS csótány lett volna, de lévén, hogy nem félek tőlük, felpattantam és kirohantam az irtóért, úgy voltam vele, ha nem is biztos a hatás, azért befújok egy adaggal a szekrény alá.
meg is történt, majd visszaballagtam a számítógéphez, és felhívtam T-t, hogy elmondjam még venni kell olyan ragacsos csótánycsapdát, mert találkoztam eggyel.
ami ekkor történt, azt nem kívánom senkinek. kirohant a szekrény alól egy iszonyú nagy pók. és ez nem túlzás, esküszöm én a picike pókoktól meg a kaszásoktól nem félek, sőt meg is fogom őket pohárral és kiviszem. ez volt vagy 4 cm és rohadt kövér és rohadt gyors. két ugrással megpróbáltam eltaposni, de okos egy jószág volt, megállt mielőtt a lábam alá került volna. sikítottam, jött a szokásos sírógörcs, és kirohantam a konyhába, totál lemerevedtem, a telefont is eldobtam.
Kis T. lerohant a szobájából, hogy mi történt, megpróbáltam neki elmagyarázni, a lényeg hogy végül lecsapta. kellett vagy fél óra, hogy meg tudjak nyugodni. régen volt már ilyen, hogy ennyire rosszul legyek egy póktól. de ahogy elképzeltem, hogy felém szalad, esetleg rám is mászik...
kimentem T. elé egy fél óra múlva, nem volt nagyon kedvem a hidegbe kimenni, de a lakásban lenni még kevésbé.
mikor megjöttünk úgy döntöttem kenek magamnak egy szelet kenyeret. a mikró előtt pakolásztam, mire megláttam, hogy az ELŐZŐ NAP LEFERTŐTLENÍTETT tűzhelyemen ott ül egy csótány, és vidáman billegeti a csápjait. hát mondom én ezt nem hiszem el.
T. elintézte.
mondtam neki, hogy ez már egy kicsit sok volt nekem.
maga a csótány nem váltja ki belőlem azt az érzést, egyszerűen csak fúj, hogy ott téblábol a kaják körül.
nagy nehezen elaludtam, gondoltam ezt is túléltem.
fél 4-kor szokás szerint felébredtem, és lementem wc-re, nem tettem fel a szemüvegemet, ilyenkor nem szoktam. mikor jöttem kifele a fürdőszobából, láttam egy nagy pacát a kályha mellett. kicsit közelebb hajoltam, mintha lábai lettek volna.
felrohantam a szemüvegemért, majd a lépcsőfordulóból lekukucskáltam.
nem hittem el amit látok. egy kb. kétszer akkora pók mint az esti, ott ült a kályha mellett. jött a remegés, meg a sírás, azonnal keltettem T-t, mondtam neki, hogy távolítsa el azonnal, mert én nem tudom mit csinálok már.
azt hitte hülyéskedek, aztán mikor a lépcsőfordulóba ért, ő is elsápadt, pedig nem fél a pókoktól, csak megjegyezte, hogy "hát ez tényleg rohadt nagy".
mondanom sem kell, hogy utána nem bírtam aludni kb. 5-ig fent voltam. remek kis este volt.
T. felajánlotta, hogy ma nem megy dolgozni, itthon marad, de hát az már túlzás lenne...
de még mielőtt elaludt volna, félálomban motyogott valami olyasmit, hogy bármilyen pókok jöhetnek, csak szűk helyre ne kelljen feküdni...
Utolsó kommentek