mondhatnám, mert mindig azt gondolom ilyenkor, hogy TÉNYLEG ez volt a legpocsékabb napom eddig az életem során.
pár hete felmerült a gyanú, hogy átvennének saját dolgozónak a cégnél, ahol immáron lassan 6 éve dolgozom.
volt egy hiba, amit egy kolléganőmmel közösen követtünk el, (aki saját dolgozó), végül volt jegyzőkönyv meg minden, kb. 20000 ftnyi selejt, de hol van ez a többiekhez képest!!!
elült a dolog, de kihozták belőle, hogy engem ezért nem fognak most átvenni a céghez. kicsit bosszantott a dolog, de úgy gondoltam, az élet igazságtalan, teszek rá.
majd ezt követően kedvessel megbeszéltük, hogy belevágunk a gyermek projektbe élesben is, ezt kénytelen voltam az üzemvezetőmmel is megosztani, mert 1. hormon üzembe akartak tenni dolgozni, de ez a kisebbik baj. 2. Nagyon jól kijövök a mostani főnökömmel, nem mondom, hogy halálra dicsér, de normális, meghallgat és nem üvölti le a fejem állandóan. Ezért kaptam is egy csinos kis papírt az üzemorvostól, hogy nem dolgozhatok hormon üzemben.
Le is csendesedtek a dolgok, úgy gondoltam minden halad békésen tovább, mi gyereket gyártunk (ilyen jellegű átvétel 2-3 évente van úgyis, gyakrabban sosem).
Ekkor ma odajött a főnököm (akit kedvelek, nem ő dönti el, hogy kit vegyenek át, csak javaslatot tesz), megkérdeztem tőle, hogy 13. havi fizetést kapunk-e. mert túlzásnak tartom, hogy át sem vesznek, és pénzt sem kapok (plusz a másik kolléganőt úgy nem tudják büntetni, mert ő eleve saját dolgozó). Mire azt mondta, hogy igazából nem is a hiba miatt nem vettek át, a végső döntést az üzemvezető azért hozta meg így, mert elmondtam, hogy gyereket akarok.
na innentől volt IGAZÁN pocsék a napom.
keringtem kicsit kedvessel, aztán Hugihoz mentem látogatóba, majd egy csomót késtek a vonatok, a Westendben bóklásztam céltalanul. eléggé ki voltam. végül futottam, egyet el is értem. most meg már a második pohár bor végére érek. és kezd az egész nem érdekelni.
és mi a poén?
holnap megyek az ügyvédemhez, megkérdezem lehet-e tenni valamit a főnökömmel. ha nem teszek semmit, úgy érzem szétrobbanok. ha pedig rászánom magam, kockáztatom a jövőnkkel. és nem azzal, hogy esetleg én elvesztem a munkámat.
nagyon félek. de tudom, hogy megbánnám, ha ezt nem lépném meg.
Utolsó kommentek