anyának lenni nem könnyű. még akkor sem, ha legyintenek rá sokan, hogy ó, persze, majd ha sajátod lesz! de a félelem amikor lázas, meg mikor felhív miután én elindultam dolgozni, hogy rosszul van... ezek ijesztőek. nem ismertem még hasonló érzést. és mikor látom napról napra mennyivel okosabb, mennyi minden érdekli, és én olyan büszke vagyok rá. persze. nem a sajátom. de annyi örömet (és bosszúságot:-)) okoz, néha úgy érzem soha többet nem akarok nélküle lenni.
2011.09.18. 08:01 manta77
gyermek
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tejut.blog.hu/api/trackback/id/tr985227621
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek