Nagyon szerette volna ezt elkerülni. legalább ma. de persze nem lehetett, közeledett felé, vészesen. míg egyszer megszólalt a telefon.
a főnöke volt. betegállomány ide, vagy oda, azt kérte, szombaton menjen be dolgozni. ettől félt. szeretett volna bemenni, a pénz is jó. és a stressz, az a nyomorult stressz. amivel meggyűlik mostanság a baja. na hétvégén legalább annak sem volt kitéve. felvetette a párjának. nem volt oda az ötletért. itt tudta már, hogy vége az egésznek, de okosan akarta csinálni.
felhívta a főnökét, és nemet mondott. mintegy szinte felesleges információként, megemlítette a párjának, hogy nem megy be a hétvégén dolgozni. majd elment fürdeni.
főzött magának egy "olyan" teát. már az illata is nyugtatóan hatott minden érzékére. gyertyákat gyújtott, a villanyt lekapcsolta. a habos vízbe lassan ereszkedett bele, érezte, ahogy a forró víztől libabőrös lett. a forró tea belülről égette. de úgy gondolta jól döntött. "a családi béke érdekében" gondolta magában, és érezte, ahogy a gyomra remegése kezd megszűnni. hitelen kinyílt az ajtó. a párja volt az. számon kérte tőle, hogy most talán még hálás is legyen neki azért, mert nem megy be dolgozni? a lány tanácstalan volt, és ijedt. hát még sem lett jó a döntés? lassan, mély levegőt vett, és elmondta neki. kettőjük érdekében ez volt a legjobb döntés amit hozhatott, és nem kegy, hogy itthon marad. és megkérte, hogy ne ejtsenek erről több szót.
a fiú kiment.
a lány lassan lemosta magáról a habos vizet. tudta, hogy így sem lesz jó.
elkezdett szakadni kint az eső.
ekkor arra gondolt, hát persze, holnap is esnie kell, mert a Barátjával találkozik.
felkapta magára a szatén köntösét, és felszaladt az emeletre.
Utolsó kommentek