az elmúlt héten több dologra is rá kellett jönnöm. történetesen még mindig az ágyat nyomtam (papíron), vagyis jobban mondva kihevertem az elmúlt betegségemet, mert mindig arról dumálnak, hogy az ember otthon van táppénzen, aztán meg mihelyst meggyógyul, megy is dolgozni, de nem regenerálódik a szervezete. így meg tettem, lehet, hogy jövő hónapban nem lesz mit ennem, de sebaj, tök regenerált (de-??:)))) vagyok. holnap meg megint meló.
szóval szoktam félni a sötétben. van aki erre lefitymálóan azt mondja, hogy de hát mitől, mert hogy nincs mitől félni. pedig nem is rossz a lelkiismeretem, de mégis. ezek a nagy viharok amiktől alig lehet az éjszaka aludni. grrr. de aztán arra kellett rádöbbennem, hogy addig tart csak a félelem, amíg nem látok valakit aki nálam sokkal kisebb, és sokkal jobban retteg, és vígasztalásra szorul. ott vége, én vagyok a hős, aki nem papol ugyan, hogy nincs mitől félni, csak átölel, betakar, letakar, behoz a teraszról*, vagy csak szimplán égve hagyja a villanyt. úgy nem is annyira félelmetes.
a másik dolog pedig az volt, hogy rájöttem, hogy feladatom van. nem is kicsi. és most mindegy, hogy a Sors vagy a sors, vagy valamelyik isten, vagy az Isten rótta ki rám. már pedig ez egy embert (pláne egy ilyen majmot mint én) próbáló feladat. koncentrációt meg türelmet is igényel. amiből ugyebár. hihi. nincs valami sok. de persze megoldom, mert úgy gondolom, ha ezen túl leszek, akkor enyém a világ. ha túlélem:) egyébiránt nagyon nagyon jól vagyok. csak hát erről ugyebár nem írhatok. még kb augusztusig. de akkor......:DDDDD
beilleszkedéssel meg úgy állok, pl, mikor belépek a 100Ftos boltba, akkor megkérdezi a nő, hogy nagy adrenalin? (kívülállóknak: ez energiaital), de ugye nem feltételezi, hogy ÉN ISZOM?:DDDD
*ezek különböző méterű, nemű és életkorú élőlények voltak
Utolsó kommentek